Magyar igazságügy, 1888 (15. évfolyam, 29. kötet 1-6. szám - 30. kötet 1-6. szám)

1888/30 / 1. szám - Bologna

2 Bologna homályosabb a szövegnél.»3 És más helyütt: «Yr. ur a művészetek mestere, a (jogi) iskola pedig Ravennában volt; ennek elpusztu lása után Bolognába ment át az iskola. Yr. ur magától tanult, a hogy tudott; utóbb római jogot kezdett tanítani s ő csinálta az első formulariumot».4 E történelmi adatokat kiegészíti és részben helyreigazítja Burchard urspergi apát krónikája: «Ugyanazon időben Wernerius ur, Mathild gróíné kívánságára, újból elővette a jogi könyveket, melyek régen el voltak hanyagolva s melyeket senki sem olvasott, és rendezte őket, ugy a mint dicső emlékezetű Justinianus császár által hajdan összeirattak, talán itt-ott beszúrván néhány szót». A középkor elején, a szabad művészetek iskoláiban tanították a római jogot, rendszerint kapcsolatban a rhetorikával, az alsó tanfolyam (trivium) végén, Civiles causae név alatt. A rhetor, causidicus és juris peritus jelölések gyakran azonos értelemben használtattak. A tanítás nagyon elemi lehetett; a hallgatók 15 —16 éves fiuk voltak, kiket csakis a gyakorlat szempontjából avattak be a jogba s különösen okiratok szerkesztésére tanítottak (dictamen prosaicum). Az elméleti oktatás főkép a római joggal foglalkozott. Olaszországban az Institutiók vagy azoknak kivonata, Francziaországban a Breviárium vagy annak kivonata szolgáltak vezérfonálul. Ily iskolák léteztek Ravennában és Bolognában is. A Rómában létezett jogiskola, melyet Justinian kiváltságokkal látott el s melyet még a góthok is fentartottak, csak a XI. század végén szűnt meg a háborús idők alatt. Ekkor tétettek át a jogi tanulmányok Ravennába és utóbb Bolognába. Az előbbi helyen már a század közepe óta volt jogi tanítás s egyes ottani magisterek már akkor kitűntek. Az iskola áttétele tehát voltaképen csak a már meglevőnek nagyobb jelentőségre emelkedését jelentette. Mikor a fent felhozott körülmények folytán a jogtanitás Ravennából is kivándorolt, Bolognának már volt némi hírneve. Irnerius, a már emiitett magister artium előtt is találkozunk tekintélyes jogászokkal, Pepoval, Alberttel, Iginulffal. Peporól azt állítja Azo, hogy nem hagyott hátra iratokat. Azt hiszi, ő volt az első bolognai tudós, kinek előadásai tul mentek a rhetorika határain. Feltehetjük azonban, hogy már életében nagyobb volt a híre, mint a milyennek Odofredus fentebbi idézete után hinni kellene. Egy 1076-ból származó okmány, mely a firenzei levéltárban őriztetik, «Pepo legis doctor»-ról tesz említést, s valószínűleg a bolognai tudóst érti. Amaz okirat szerzője ismerte a Pandectákat és a Codexet. A legrégibb emlék ez, melyben a jogi döntés a Pandectákra állapittatik ; irálya jó, és azért feltehetni, hogy maga Pepo irta. 3 A Codex De in integrum restitutione czimének utolsó szakaszához. 4 Odofredus, in Cod., Auth. Qui res C. de sacrosanctis ecclesiis.