Magyar igazságügy, 1888 (15. évfolyam, 29. kötet 1-6. szám - 30. kötet 1-6. szám)

1888/29 / 6. szám - Tudomány és hazafiság

Szemle 433 A leggyakoribb kérdés ez: «Gondolja ön, hogy ez az ember őrült ?» Néha az egyéni megjelenés, a beszéd és a cselekvés mi kétséget sem enged arra nézve, hogy az illető személy elmebeteg ; ilyenkor az eljárás egészen sommás. Más esetekben azonban a betegnek rokonai és barátai hosszasan előadják a családban tanúsított magaviseletét s e tények képezik a határozatot megelőző eljárás főpontjait. Ha az elmeállapot kétes, különösen ha a beteg ravasz, beszédes és óvatos, akkor a tárgyalás nagyon hosszúvá nyúlik és néha bővebb megfigyelés végett el is napoltatik. Ha a biró arról győződik meg, hogy őrültség nem forog fenn, akkor a jury megkérdezése nélkül egyszerűen elbocsátja a beteget. Ha verdictumra van szükség az első esküdtszék visszavonul s a mig tanácskozik, a másikkal más ügy vétetik elő s igy felváltva. Az eset körülményei szerint a jury a fogságban is megtekintheti az egyént. Három óra alatt rendszerint 12—20 esetet is elintéznek. A hypnotizálás veszélyei. A párisi «Gazette des Tribunaux» a következőket közli : H. Ágoston a Berry utczában lakik családjával. Nemrég u. n. hypnotikus estélyben vett részt egyik barátjánál s kívánságára ő rajta is tettek kísérleteket. Mikor el volt altatva, egy fabábot állítottak elébe azon suggestióval, hogy H. ölje meg ezt az embert. A kísérlet fényesen sikerült; H. a parancs szerint több késdöfést ejtett a fabábon. Ezen események következtében a fiatal ember szellemébe bevésődött az elkövetett gyilkosság gondolata s valóságos rohamok vettek rajta erőt, melyek alatt félrebeszélt. Tegnap este ismét roham szállta meg, kifutott lakásából s az utczán sirva ült egy padra. A rendőrség észrevette és megfigyelni kezdette ; ekkor H. megijedt és futásnak indult. Elfogatván, a rendőrség előtt megnevezte magát és lakását s azt adta elő, hogy megölte anyját. A tudakozódás végett kiküldött biztos elbámult, mikor az anya fogadta s elbeszélte a fiu baját. A beteg hazavezettetvén, anyja láttára viszanyerte elméje nyugalmát. Nem emlékezett az utczai eseményre s nagyon csodálkozott, mikor a rendőrségnél tett vallomásait hallotta. Tudomány és hazafiság. Mult havi füzetünkben (372. 1.) Baumgarten Izidor német munkájának megjelenéséről adván hirt, helytelennek mondottuk egyik laptársunk azon eljárását, hogy megtámadta az ál'ala is érdemesnek jellemzett munkát azért, mert szerzője, szerintünk is hibáztatandó tudományos mulasztásból, a magyar jogot nem értékesítette. Mi a hibát objective róttuk meg, figyelem nélkül arra, hogy elkövetője magyar ember. Azt tartjuk ugyanis, hogy a tudományos teljesség a nem-magyar irótól is megköveteli, hogy oly tekintélyes munka, rr ilyen a mi büntetőtörvényünk, ily speciális dolgozatban figyelembe vétessék. Ez volt a különbség a mi észrevételünk és laptársunk támadása között, s elégtételünkre szolgál, hogy a többi szakközlönyök, a mennyiben a szóban levő munkáról tudomást vettek, mindannyian ezen tárgyilagos álláspontot foglalták el. A «Jogtudományi Közlöny» — mert ez volt a támadó lap —• talán meghökkenve az általános visszautasításon, melylyel felfogása találkozott,