Magyar igazságügy, 1888 (15. évfolyam, 29. kötet 1-6. szám - 30. kötet 1-6. szám)

1888/29 / 6. szám - Tudomány és hazafiság

434 Szemle most visszatér a dologra s egyenesen a mi megjegyzésünk ellen fordul. Szavai félremagyarázásáról panaszkodik, s ennek jövendőben leendő elkerülése végett kijelenti «most már világosan», hogy «hazafiassági» kötelességnek tartja, hogy magyar iró ne mellőzze a «jelesebb* magyar müvek felhasználását s ne nehezitse azok törekvését, kik önálló hazai irodalom teremtésén fáradoznak. Kellő érzékkel birunk tisztelt laptársunk azon iparkodása iránt, hogy szavai félre ne értessenek; de bátrak vagyunk kérdezni: miben magyaráztuk mi félre nyilatkozatát ? Talán abban, hogy mi a nemzetiség kérdésének vettük azt, a mit ő a hazafiasság dolgának nevez ? Töredelmesen megvalljuk, hogy mi ezt egynek tartottuk. A magyar szójárás kétségkívül syonymnak veszi a kettőt s a ki hol-mi Mocsáry-féle eszmékben nem leledzik, az lényegében azonosnak fogja tekinteni a gyakorlatban is. Eddig legalább nem talált senki különbséget abban, hogy pl. a magyar irodalom hazainak vagy nemzetinek mondatik-e, s fiatal korában a «Jogtudományi Közlöny» velünk együtt bizonyára sokat nevetett a hajdani népszínház ál-pathoszu felírásán : «Hazafiság a nemzetiségnek*. De hát ezen ne vitatkozzunk. Felhatalmazzuk laptársunkat, hogy czikkünk illető helyén a nemzetiség szó helyett hazafiságot vagy izlése szerint hazafiasságot olvasson ; mi is ily értelemben vettük támadását s ily értelemben — helytelenítettük. Ugyanis azon szerény nézeten vagyunk, hogy tudományos miivet nem szabad sem a hazafisági sem a nemzetiségi álláspontról megítélni s hogy az ily munka írója éppenséggel nem tartozik nagyobb hódolattal a hazai mint a külföldi irodalomnak. Mellőzni az egyiket is a másikat is hiba ; de ez csak a munka tudományos értékét csökkenti, nem a szerző hazafiságát. Ha például valamelyik iró Dárday vagy Fayer urak dolgozatait, melyeket mi tudvalevőleg a «jelesebb* termékek közé sorozunk, munkájában nem értékesiti: ugy bizonyos, hogy olvasóit nagy tanulságoktól, müvét nagy dísztől fosztja meg; de kereten tagadjuk, hogy e munkák idézése hazafias dolog volna, mely az iró jó magyar voltát bizonyítaná. Talán sikerült tisztelt laptársunkat, ha meggyőzni nem, legalább megnyugtatni. Őszinte igyekezetünk, minden nyilatkozatát teljesen megérteni, s azt hisszük, ez a jelen esetben is sikerült.