Magyar igazságügy, 1888 (15. évfolyam, 29. kötet 1-6. szám - 30. kötet 1-6. szám)

1888/29 / 6. szám - A Péter-Pál nevü várfogház Oroszországban

43o Szemle lépést sem hallani. E folyosó mentén, hosszú sorban vannak a zárkák, egymástól több lábnyi vastag fallal elválasztva. Az ott bebörtönzöttek némelyike már évek óta vizsgálati fogságban van; valamennyien megközelithetlenül el vannak zárva a külvilágtól. A kivül történtekről nem sejthetnek semmit; fogolytársaik sorsa teljesen ismeretlen előttük ; számuk jelenleg körülbelül 30 lehet. A többséget ez idő szerint mintegy husz fiatal tiszt képezi, kik nihilista üz.elmekkel vannak vádolva ; mellettök néhány súlyosabban vádolt egyén, kik közül többen, ugy látszik, ^zsidók. A czellák tágasak és szellősek, mintegy 8 lépés hosszúak és 4 lépés szélesek, tehát inkább nevezhetők szobáknak, mint zárkáknak. Az egyik sarokban padlóhoz erősített vaságy van, jó derékaljjal és két gyapjútakaróval; középen faasztal és szék ; egy másik szögletben, szintén a padlóhoz erősitve, watercloset, mellette mosdóeszköz vízcsappal. Egy ily vízcsapra akasztotta fel magát vagy 7 évvel ezelőtt Goldenberg zsidó nihilista, egyike a párt legkiválóbb tagjainak, miután már-már megtette volt a végrehajtott és szándékolt gyilkosságokra vonatkozó leglényegesebb vallomásait. Vallomásai szolgáltatták utóbb sok perben a legterhelőbb adatokat, még 188i-ben is a császárgyrffeosok ügyében. Az akkori vádlottak egyike, az összeesküvés feje, Sheljabow, értelmes, hatalmas alak, a sötét összesküvő valódi mintaképe, a törvényszék előtt fennhangon kijelentette, hogy nem hiszi pártja árulójának halálát és kéri Goldenbergnek, mint tanúnak, kihallgatását. Az öngyilkosság hivatalos kinyilatkoztatása sem oszlatta el kételyeit. Néhány évvel később egy másik nihilista hasonló módon kísérletté meg a vízcsapra felakasztani magát és e czélra hurkot csinált övéből; de még jókor fölélesztették és néhány hónappal később a bitófán halt meg. A zárkák nappal egy magas, háromszoros vasrostélylyal ellátott ablakon át kapnak világosságot, de az csak gyéren hatol be, mert az ablaktól néhány lábnyira magas fal áll. Alkonyattól fogva kivül elhelyezett kőolajlámpa nyújt némi világosságot. A foglyok napjában kétszer kapnak meleg ételt és háromszor teát; csak böjtnapokon nem részesülnek húsételben. Naponként 40 perezre a szabad levegőre bocsáttatnak egy magas fallal körülvett kis kertben, természetesen őrizet alatt. A tisztek ezen séták alkalmával egyenruhájuk kabátját viselik, a zárkákban, ugy mint a többi foglyok, kék és fehér csikós pongyolát.. A börtönhöz tartozik a könyvtár, mely vallásos müvekből és néhány orosz szerző irataiból áll s melynek használata a foglyoknak meg van engedve. A foglyokkal csak a zsandárok és őrök érintkeznek és pedig egyszerre mindig két személy egy zsandár és egy őr, hogy egymásra kölcsönösen felügyelhessenek. A foglyoknak közlekedési, kísérlete szigorúan büntettetik, de azért gyakran fordul elő. Majd a falon való kopogás, majd a könyvek segélyével kísérlik meg a szomszéd fogolylyal való érintkezést. A foglyok számítanak reá, hogy társaik utánuk ugyanazon könyvet olvassák és irónnal, néha körmükkel aláhúznak egyes szavakat vagy .betűket, ugy hogy egész mondatok jönnek ki. Azért minden könyv, mihelyt a fogoly visszaadja, nagyító üveggel • vizsgáltatik meg. Egyáltalán a legszigorúbb óvintézkedések vannak alkalmazásban. Ha a fogoly kihallgatáson volt és tán tanukkal is érintkezett, mely alkalommal nem lehet őt oly szigorúan megfigyelni, akkor egészen levetkőztetik s a legszigorúbban megvizsgálják. Elég gyakran találtak már nálok mérget vagy finom sodronyfürészt. A zárkákat naponkint többször megvizsgálják. Azt lehetne