Magyar igazságügy, 1888 (15. évfolyam, 29. kötet 1-6. szám - 30. kötet 1-6. szám)

1888/29 / 1. szám

Az olasz büntető törvénykönyv tervezete 43 A területiség elvénél fogva teljesen igazoltnak tartom az 5. szakaszt, mely szerint felelősségre vonandó és büntetendő azon külvagy belföldi, a ki külföldön büntettet követ el az olasz állam biztonsága, a belföldön törvényes árfolyammal biró pénz ellen, vagy állampecsétet, közadóssági okmányt vagy közhitelpapirt hamisít ; mert ily esetben országunk, a támadásnak egyedül illetékes birája, közvetlenül van sértve. Ellenben nem helyeselhetünk oly határozatokat, minőket a következő szakasz tartalmaz, semmivel sem igazolt kivételeket állítván fel a 9. szakaszra nézve, mely a belföldinek kiszolgáltatását tiltja. Ezzel sértetik a területiség alapelve, az unicuique suum. Röviden jelzett javaslataink fontosak és okvetlen szükségesek ama szabálytalanságok elhárítására, melyekhez a bírált tervezettől keveset különböző jelenlegi törvényhozás hozzászoktatott : 1. hogy biránk belföldi jogi javak megsértése esetén (s csak az lehet bűntett) külföldi törvényre is legyen tekintettel, a két törvényhozás enyhébb büntetőhatározatának alkalmazása czéljából; 2. hogy a vádjog különféle idegenszerű körülményektől tétetik függővé : a sértettnek panaszától, külföldi kormány követelésétől, belföldinek sértésétől, a bűnösnek belföldi területre való lépésétől vagy azon való tartózkodásától (6. szak.) ; 3. hogy bizonyos esetekben kiutasításnak (bando) van helye, mely intézkedés civilisált népre nézve megfoghatlan (7. szak. utolsó bekezdés) ; 4. hogy végre a kiszolgáltatás intézménye régi előítéleteket erősít meg, jognak és nem kötelességnek tekintvén azt, midőn a belföldinek kiszolgáltatását tiltja és a politikai bűntettekre nézve kivételt tesz. Ezen anomáliák bizonyára el lesznek távolithatók, ha érvényre jut a fejlettebb nemzetközi jog ; a mit azon intézetnek fogunk köszönni, mely a «nemzetközi» nevet viseli17 és ama férfiak fáradozásainak, kik Italiában és különösen Németországban (mint Holtzendorff és Mancini) e téren vezérek. Mancini már az í 881. évi október 18-iki köriratban a legnagyobb buzgalommal megkezdette ezen törvényhozási munkálatokat, ugy hogy Savelli mondása szerint a büntetőtörvény tervezete nem tehet egyebet, mint hogy bevárja e munkálatok eredményét, melynek legalább egy tételét megtaláljuk az emiitett javaslat 9. czikkének utolsó bekezdésében, a mennyiben az 1877. évi határozatok értelmében a kiszolgáltatás a jogsegély intézményének tekintetik. Kétségtelen, hogy ezen reformkérdésben egyéb józan tételek állíthatók fel: 1. hogy a kiszolgáltatás nem annyira jog, mint inkább kötelesség és hogy e szerint a 9. czikknek azon két tétele, mely «a belföldinek külkormány kezeihez való kiszolgáltatását 17 V. ö. Osservazioni critiche pag. 242. ss.