Magyar igazságügy, 1888 (15. évfolyam, 29. kötet 1-6. szám - 30. kötet 1-6. szám)
1888/29 / 1. szám
Az olasz büntetőtörvénykönyv tervezete 4' lett légyen is ezen hármas felosztás forrása, azt az iygi-iki franc/Ja törvényhozás vezette be ünnepélyesen és hogy azt az 18 io -iki tkvel Európa sok állama elfogadta7 ; hogy azonban ellene nyilatkoztak a legjelentékenyebb büntető jogászok, különösen a francziák ; hogy tehát alaptalanul tekintik olasz különösségnek, holott ha egyáltalán, különösen az íróknál, épen ezen irányban éles megkülönböztetés észlelhető a bűntett (delitto) és kihágások közt ;8 hogy ily megkülönböztetés, a mely a római jognak is sajátja, indokát leli ugy a tárgyban mint a vádban és a büntetésben ;9 hogy ennélfogva a toscanai iskola,10 mely Italiában az 1868. évi javaslatig (ennek tulajdonítandó az érdem, hogy legelőször lépett fel a civilisatio és az olaszosság mezében)11 ezen tanulmányok főképviselője volt, állandóan ragaszkodott hozzá; és hogy végre ezen hármas beosztást, melynek mai forrása az 1876 ban elfoga dott javaslat, az ennek megvitatására kiküldött bizottság korcsnak, megtévesztőnek és alkalmatlannak találta.12 De ha ezen indokoknak nem is volna meggyőző erejük, mégis meg kellene fontolni az 1876. évi bizottság által érzett szükséget, melyre Zanardelli is utal. hogy igazolja négy további törvénynek a btkhöz csatolását.13 Az olasz büntető törvénykönyv szerkesztésénél tehát azon egyedül lehető beosztást követték, melyet a római jogban is elfoI V. ö. Buccellati, Esposizione eritica del Prog. del Cod. pen. ital. a Mem. Instituto Lombardo-ban 1884—83. 233. s k. 11. 8 Ugyanott. 9 A classicus jog a következő tekintetekben mutat különbséget a kihágások és büntettek között: A) a tárgy tekintetében, a mennyiben a büntető kereset a jogrend/ szándékos megsértése esetén tétetik folyamatba, holott a rendőri keresetet megalapítja' a fenyegető veszély is, mikor tehát a dolus teljesen vagy részben hiányzik, vagy\ pedig tárgyilag van valami fogyatkozás. Az első esetben a) a culposus bűntettekre nézve Dig. 47, 9, 9 és Dig. 1, 15, 4, ugy sziutén Dig. 1, 3, 1 ; b) az impuberes infantia majores, doli incapaces (XH-táblás törvény, tab. VII f. 11° [Voigt] Plinii hist. nat. IX. 23., 77.) cselekményeire nézve. A második esetben a) egyszerű kihágásoknál Dig. 50., 16., 42 cno uatura turpis sed civiliter et quasi more civitatis» ; v. ö. Dig. I., 12., 1., IO. és populáris actiók és az interdictumok eseteit, melyek a mai angol jog «popular actions»-ával hasonlasosak. — b) a kísérlet néhány eseteiben, pl. Cod. IX. 19., 3. és Dig. 47., II., I. (a 2. §. bevégzett reatumra vonatkozik: corruptio morum.) — B) A vádra nézve, mert ellentélben a valóságos vád esetén követendő eljárással, a rendőri vád eseteiben de piano elbirálás történt (quasi correctio omestica), s jellemzők, hogyoni büntetési nemek, melyeknek helyes elnevezése castigatio (fustigatio, muluta, admonitio) egészen más jellegűek voltak, mint a pucitio és a coercitio. (V. ö. Gellii Noct. Att. VII., 14 , 2. 10 A máig is érvényben levő toscani törvényhozás a btket elkülöníti a bttő rendőrségre vonatkozó rendelettől. II Paoli, Dsposizioni scientifica dei lavori di preparazione del cod. pen. ital. 12 Atti deli. Cocnm. legislativa, Roma 1887. 13 Esen bizottság nem volt sépes megküzdeni azon nehézséggel, hogy az egyes kihágásokat a bikbe beoszsza ; a Zanardelli által követett rendszer helyességét tehát közvetve elismerte.
