Magyar igazságügy, 1888 (15. évfolyam, 29. kötet 1-6. szám - 30. kötet 1-6. szám)

1888/29 / 1. szám

Régi magyar házassági jog *5 házasság gyanújába esnék ; de továbbá, ha a netán alattomosan is törvényes házasságra lépett felek el akartak válni, nem volt okuk frigyük törvényességét eltagadni, mert, mint maga Roszner is elismeri (48. §.), a törvényes házasfelek is szabadon elválhattak, nemcsak a Kálmán törvénye előtti időben, hanem azontúl is sok ideig ; e szerint a házasság törvényességének eltagadása legfölebb azután válhatott az elválás eszközévé, miután az egyház feloldhatatlansági dogmája általános elismerésre jutott ; végre a régi jog által ismert csekély számú házassági akadályok nagyon könynyen ellenőrizhetők voltak magok a rokonok és szomszédok által is ; igy tehát az érintett okok egyike sem tehette szükségessé a Kálmán törvényét. De ha ezek is lettek volna a törvény indokai, hogyan gondolhatni mégis azt, hogy a törvény közvetlen czélja nem ezen viszásságok megszüntetése, hanem a házasságkötés nyiL vánosságának terjesztése volt ? Vagy ha csakugyan ez volna a törvény czélja, miként lehetett sanctiója az, hogy a ki a nyilvánosság biztosítása és az alattomos házasságoknak osztályrészül jutott rágalmazó gyanúsítások megelőzése czéljából ajánlott módozatokat figyelmen kívül hagyja, az «tulajdonítsa önmagának az ezen mulasztásból származó kellemetlenségeket s ne számítson arra, hogy a törvény fogja megvédeni* ? Hiszen ezen sanctióval épen könnyítette volna ez alattomos házasságok törvényességének eltagadását, holott szerző szerint (58. 1.) ép ezen baj volt a törvény meghozatalának fő indoka. Mindezeknek megfontolása arra indit, hogy Roszner nézetét tarthatatlannak tekintsem s Kálmán király törvényének okát és czélját is egyebütt keressem. Okát abban találom, hogy a világi jog, az egyházival ellentétben, a házasságot sem szentségnek, sem feloldhatatlannak nem tekinté s létesítéséhez a leány beleegyezését nélkülözhetőnek, a copula carnalist pedig szükségesnek tartá ; czélja volt tehát, hogy az egyháznak házasságszentségi s feloldhatatlansági dogmáját, melyet a Kálmán alatt tartott 2. esztergomi zsinat, határozatainak 4. pontjában proclamál, azzal együtt, hogy létesüléséhez a házasulandók kölcsönös megegyezése szükséges, a copula carnalis pedig szükségtelen : magának a világi hatalomnak védpajzsa alatt általános elismerésre juttassa. S mivel az egyház jól tudta, hogy a világi joggal éles ellentétben álló ezen dogmáját egyszerre, egész merevségében keresztül nem viheti, czélja megvalósithatásának érdekében simul a világi joghoz, még pedig a legnagyobb tapintattal. Befolyást enged a házasságkötésre a világi jog elemeinek is, melyek egyrészt elég erősek arra, hogy a világi és az egyházi felfogás közti éles ellentétet eltakarják vagy legalább enyhítsék ; másrészt meg sokkal gyengébbek, semhogy az egyházi dogmát önmagával hozzák ellentétbe De tudta az egyház azt is, hogy ezen simulása daczára sem lesz képes a világi alapon fejlett,