Magyar igazságügy, 1888 (15. évfolyam, 29. kötet 1-6. szám - 30. kötet 1-6. szám)

1888/29 / 1. szám

2 6 Dr. Óvári Kelemen a nemzet szokásaiban már gyökeret vert házasságkötési formát egyszerre kiirtani, s ép ezért nem látta tanácsosnak, az általa körülirt formától eltérő alakban létesült házasságot érvénytelennek jelenteni ki, hanem megelégedett azzal: ha az ily házasságot — hogy Kováts Gyula találó szavaival éljek — «a tilos viszony gyanújába hozza*, mivel szemben vajmi ritkán kerülhetett nagy nehézségbe a frigynek törvényességét bizonyitani. Innen kezdve indul meg a folyton erősbülő küzdelem a világi s egyházi házasságkötés között, és semmi sem bizonyítja inkább, hogy Kálmán törvénye gyakorlatilag érvénynyel birt, mint a nagy zavar, a sok kétség, melyeket épen ezen törvény idézett elő, de a melyek az egyházi bíróság részéről ép ezen törvény szellemében nyertek biztos megoldást. Roszner meg van ugyan győződve, hogy Kálmán törvénye is «lendített az egyházi házasságkötés szokásának terjesztésén» (91. L), s mégis tagadja, hogy az érvényes lett volna; pedig ha érvényességének feltételéből indul ki, s ennek folytán a világi s az alattomos házasságkötés közti külömbséget, e kettőnek egymáshoz és az egyházi házasságkötéshez való viszonyát, tüzetesen vizsgálja, a házassági jog fejlődését is jobban kidomboríthatja vala s alkalmasint arról is meggyőződik, hogy a házasságügyi jogszolgáltatás biztos alapon nyugodott, s hogy nem sodorták azt az alattomos házasságkötések a legnagyobb bizonytalanságba* (88. 1.). De bármily szempontból bíráljuk is Kálmán törvényét, annyi egész határozottsággal kitűnik belőle, hogy az egyház a házasság egyik lényeges kelléke gyanánt a pap jelenlétét követelte meg. S ismerve az egyház szellemét; tudva, mennyire nőtt ez időtől fogva hazánkban is hatalma, tekintélye: lehetetlen bizonyosnak nem venni, hogy az egyház ezen követelményétől nemcsak el nem állott, hanem annak még folyton erélyesebben és sikeresebben érvényt is szerzett. Ezért nem tarthatom valószínűnek, hogy, mint Roszner vélekedik (83. L), világi avagy csak egyházi bíróság, mint ilyen előtt is köttethetett volna házasság. Az ars notorialisból általa idézett s véleményének alapjául szolgáló helyek egyikéből (a 60. §ból) is azt olvasom ki, hogy a házasság nem a világi biró előtt köttetik, hanem hogy ez már korábban megköttetett s mert ez által az érdekelt felek, a köztük folyt erőszakossági perben megbékéltek, ezt a biró tudomására is hozzák; a többiből (§§. 165. 166., 171.-ből) meg azt betűzöm ki, hogy az egyházi biró is, mint ilyen csak itélt, de a felek előtte mint pap előtt (coram facie Ecclesiae) kelnek egybe, végre a nótárius is, kinek jelenléte a szerző által idézett forráshely szerint elegendő volt, szintén pap minőségében fungált a házasságkötésnél. Ez alapon nem látom indokoltnak azon állítást, hogy a világi biró vagy közjegyző előtt létesült házasság képezné a modern polgári házasság első alakulatát (83. 1.) s még kevésbbé azt, hogy a középkorban az egyházi