Magyar igazságügy, 1888 (15. évfolyam, 29. kötet 1-6. szám - 30. kötet 1-6. szám)
1888/29 / 1. szám
Régi magyar házassági jog 19 kezőleg vélem megállapíthatni. A vérség kötelékével összefűzött anyai családnak — melynek egykori létezését maga Roszoer is elismeri (műve 3, lapján) —egyik, a vallásos nézet által is szentesitett törvénye volt, hogy a leányok a család, nemzetség élén álló anya körül csoportosuljanak ; ennek folytán azokkal csakis anyai nemzetségük körében folytathatott bárki is házassági viszonyt, azoknak önkéntes kiszolgáltatása az anya részéről folyton gyötrő bün lett volna. Ennélfogva, midőn az erejök öntudatára jutott férfiakban felkelt a vágy. hogy a nőt saját hatalmuknak vessék alá, ezt csakis a leány erőszakos elvitele, rablás utján elégíthették ki, de ez is súlyos megsértése levén az anyai család törvényének, azt az anya fiainak, fivéreinek s egyéb firokonainak, szóval az anyai nemzetség íérfi tagjainak, megboszulniok kötelességük vala. Később az anyai családok mellett a korlátlan hatalmon nyugvó apai családok is létesülnek. Ezekben a leányok anyjukkal — a családfő nejével — együtt, szemben a családapával, mint birtok tárgyai szere • pélnek, a melyek fölött az szabadon rendelkezhetik ; de szemben anyjukkal továbbra is ennek vérrokonai s igy egy anyai, cognaticus család tagjaiként jelentkeznek. A férfi ik immár vágyuk betölthetése czéljából nincsnek kizárólag az erőszakra utalva, hanem a családapától a leányt ép ugy megszerezhetik kölcsönös megegyezéssel kötött csere vagy adás-vevés, szóval békés jogügylet utján, mint annak előtte is már a birtok egyéb tárgyait ily uton megszerezhették s meg is szerezték. Minthogy azonban erőteljes vallásos érzület behatása alatt az anyai családnak még élénken működő törvényét a családapa is kénytelen volt respectálni, annyival inkább, mert az anya az apai családnak papnője, a vallásos rendeltetésű tűzhelynek gondozója volt: a leányt a családapa sem adta át a szerződő ellenfélnek, hanem, mint korábban ugy most is, rablás utján ejté azt birtokába a leendő férj. A rablást megbőszülő visszatorlás s az ezt elháritni hivatott compositio azonban elmaradt, mert az anya az ehhez megkívánt akarat és erő fölött nem rendelkezhetett, a családapának pedig az ellenféllel kötött egyezség folytán arra sem oka, sem joga nem volt; ez által tehát a nőrablás csak színlegessé válik. A mint azután a patriarchális család joga a matriarchalis család jogával folytatott küzdelmében ez utóbbi fölött fokozatosan diadalmaskodik, a színleges nőrablás is folyton nélkülözhetőbbé, majd egészen szükségtelenné válik s végre jelképies ceremóniává törpül. A főbb vonalaiban imént ecsetelt átalakulás, értelmében tehát a családapának adott érték nem compositio, hanem vételár, pretium volt s nem találok okot, melynek alapján magok az egyezkedő felek is compositiónak tekintették volna azt. Megengedem, hogy tévedek ; de még akkor is, ha Roszner felfogása a helyes, nem merném állítani, hogy az átalakulási módozatok befolyásának feltüntetésében helyes uton jár. A mi őt tév2*
