Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/27 / 1. szám - Olaszország. Miniszteri intézkedések a büntető eljárás hiányai körül

Külföldi jogélet 7' tetne aránytalan súlyt oly mellékkörülmények kiderítésére, melyeknek a vád szempontjából nagy fontosságuk nincs. «Ez azt mutatja, hogy némely vizsgálóbírónak nincs biztos szeme és határozott kiindulási pontja.» Az ilyen per azután soká tart, mert bonyolódott, terjedelmes, szükségtelen részletekkel van teletömve. Addig is, mig a törvényhozás gyökeres javításról gondoskodhatnék, figyelmeztetnek a főügyészségek, hogy e körülményekre különös figyelemmel legyenek, s hogy azon évi előterjesztésekben, melyekben a vizsgálóbírói hivatalok személyzete iránt tesznek javaslatokat, ne vezérelje őket kisszerű pénzügyi szempont, hanem a jogszolgáltatás érdeke. Azután kiemeli a rendelet azon aggasztó tényt, hogy a vizsgálati fogságba helyezett 51,720 személy közül nem kevesebb mint 24,185-re nézve alaptalannak bizonyult az elfogatás, részint mert nem volt helye büntető eljárásnak, részint mert a fogságot a vizsgálati tanács nem hagyta helyben, részint mert időlegesen vagy feltételesen szabadon bocsáttattak. A második körrendelet 1885. október 12-én kelt és visszatér a nagyszámú perbeszüntetésekre, melyek az összes terheléseknek majdnem harmadrészét teszik (62,144). Kétségtelennek tartja ugyan, hogy ezek nagy részét az ügyes bünrejtőzés idézi elő, de azt hiszi, hogy tetemes contingenst szolgáltat hozzá a bíráknak a munkahalmazból eredő tévedése és elhamarkodása is. Felhívja a főügyészeket, hogy ez ellen jogorvoslatokat használjanak. A vádtanácsok működésére vonatkozólag tett néhány megjegyzés után a leirat áttér a vizsgálati fogság kérdésére. Az eljárás ezen u. n. «inquisitorius> részében szenvedett fogság átlag hat hónaptól egy évig terjed. Ezen idő háromszorosan meghaladja a más államokban kimutatott tartamot, de részben onnan származik, hogy Olaszországban a bűnözés belterjessége nagyobb, részben onnan, hogy a törvények hiányosak, az előnyomozó közegek képzettsége pedig csekély. A vádak mintegy negyedrésze kivételesen enyhe vagy egyszerű rendőri büntetéseket eredményezett, mi a correctionalisatio terjedelmes használatának tulajdonitható. A miniszter helyesli ezt; mert bármit mondjanak is e gyakorlat ellen, «az esküdtszéki eljárás hosszas és ünnepélyes alakiságai a nagy bűncselekményekre számitvák.>; Figyelmezteti a főügyészeket, hogy csak oly tanukat idézzenek, kiktől az ügy megvilágítása várható, s kéri az esküdtszékeknél elnöklő birákat, hogy oly sorrendben hallgassa ki őket, mely az esküdteknek kellő áttekintést biztosit.