Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/28 / 4. szám - A hypnotismus büntetőjogi jelentősége

236 A hypnotismus büntetőjogi jelentősége gásként felhozni lehetne. A következőkben azonban érinteni kívánjuk azt, a mi az ellenfél kifogását látszólag fontossággal ruházhatná fel. A hypnotikus állapotban előidézett suggestio folytán valamely meghagyott cselekmény egy adott időpontban a későbbi ébrenlét alatt teljesíttetik, s idéznek eseteket, midőn az illető cselekmény egy meghatározott pillanatban foganatosíttatott. Richet pl. egy somnambulismusban levő nőnek, mielőtt felköltötte volna, meghagyta, hogy egy bizonyos napon és órában látogassa meg ; valóban megjelent a nevezett időpontban. Az e tárgyról értekező Íróknál nagyobb számú bonyolódott cselekmények vannak följegyezve, melyekről állítják, hogy a megparancsolt időben pontosan végeztettek. A cselekvő személy e mellett azt hiszi, hogy szabadon cselekszik. Az önmagának tulajdonított szabad akarat kétségkívül illusoris. A szabad akarat tudata tehát korántsem bizonyítja annak valóságos meglétét. E kifogást kellene itt constatálni. Valóban figyelmet érdemel, ha a suggestio föltétlen hatalmát és végrehajtásának praedestinatióját elismerjük. Érthető tehát, hogy Ribod, bár az akaratbetegségekről szóló munkája elején kijelenti, hogy a szabad akarat problémáját érinteni nem fogja, a problémát tényleg átvágva azon kérdést veti fel: váljon ilyen tények nem igazolják-e Spinoza azon állítását, hogy a szabad akaratról táplált fogalmaink csak a cselekvésre késztető indokok nem ismeréséből erednek. Az akaratszabadság elleni kifogás, melyet most érintettünk, nem oly erős, a milyennek látszik ; tényleg a szabad akarat fogalmának egy kivételes és anomális állapotra való téves alkalmazásáról van szó. E felfogásnak, mely hamisan alkalmaztatnék, szükségképen eredete van ; eredetét nem lehet másutt keresni, mint az embernek szabad cselekvési képessége alatti perceptiójában. Még ha meg is állapíttatnék, hogy a hypnotizált oly cselekvéseket visz végbe az ébrenlét állapotában, melyekre nézve illusorius szabadságot tulajdonit önmagának, ebből még igy sem következnék, hogy a szabad akarat ügye el van veszve ; a kifogás tapasztalati alapja azonban korántsem tartható. Gyakorlatilag épen nem mutatták ki az ébrenlét állapotában megvalósított hypnotikus suggestiók általi föltétlen kényszerítést. A suggestiók az akaratra nézve ingert, impulsusokat képeznek; de ezen impulsusokat még nem lehet ellenállhatatlanoknak nevezni; ez legalább is kétsges. Megengedve, hogy teljesen hypnotikus állapotban ellenállhatatlanok volnának, következik-e ebből, hogy még az ébrenlét alatt is ilyenek? Egy jelentésben, mely bukott személyeknek szolgáló valamely menedékházról szól, gondolkodásra késztő ezen szavakat olvasni: Egy fiatal leány, ki magnetiseurökkel ismerkedett meg, a következőket beszéli; — számot adunk e tudósításról, a nélkül, hogy az állati magnetismusról, mely némely esetekben nagy szolgálatot tehet, kedve-