Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/28 / 4. szám - A hypnotismus büntetőjogi jelentősége

A hypnotismus büntetőjogi jelentősége 235 jobban mennek végbe, mint az ébrenlét alatt. Az alvás : nyugalma a személyes életnek, a lelki életnek és szervének. Az észlelő tehetség és a perceptio többé-kevésbbé megszűnnek, az önkéntes mozgások, melyek a lélek emlékezetében megmaradnak, nem mennek végbe ; de megszünik-e azért a psychikai élet annyira, hogy csak a vegetatív élet marad meg ? Korántsem ! Az öntudatos észleletek helyébe az álom hallucinatiói lépnek, mint az automatikus agyműködés eredményei. Ha a somnambulismus a közönségesnél még belterjesebb alvás, a mint rendesen gondolják, akkor meg kell engedni azt is, hogy a lelki élet, távol a nyugalom-állapotba lépéstől, azon mértékben erősödik, a mint az alvás mélyebb lesz. A perceptio. a nélkül, hogy egészen megszűnnék, homályosabbá válik, jelentkeznek a hallucinatiók, de még gyengék. Azon álmok, melyekre az ébredés után még emlékezünk, valószínűleg a csak gyenge alvás eredményei. Ha azonban az alvás mélyeob lesz, nem maradnak meg emlékünkben a gondolatok, képek vagy cselekvések ; a miért is — mellesleg mondva, — valószínű, hogy az álom állandó tünemény és hogy azok, kik semmi álomra nem emlékeznek, kiválóan jó alvással vannak megáldva. Ezeknek előre bocsátása után áttérek a hypnotismus kérdésére. Az én eltűnik, de a személyiség megmarad azon psychikai nyilvánulásokkal, melyek az automatikus agytevékenység eredményei. xA természetes somnambulismus és az elmezavar esetében az agy automatismusa önkéntelen, a somnambulismus esetében, legalább részben, önkéntesen idéztetik elő. De a suggestióknál az egyénnek agytüneményei más egyén behatása alatt létesülnek. Az öntudatos személyiség, mely uralkodni tud magán, immár különböző fokozatokban eltűnik; lehet-e tehát föltenni, hogy a teljes hypnotismus állapotában az akarat teljesen el van nyomva és hogy az ágybéli automatismus elhárithatlan S2ükség gyanánt működik ? A vizsgálódás mai állásában ide kérdőjelet kell tenni. A hypnotisaltaknál gyakran találkozunk ellentállással. Némely meghagyás nem teljesíttetik, némely suggestio nem fogadtatik el egészen. Megengedve, hogy ez csak a nemteljes hypnotismus eredménye, és hogy, ha az állapot belterjességének legnagyobb mértékében megvan, a médium az ellentállás minden lehetősége nélkül all a kisérlettevőnek befolyása alatt; ha a hypnotismus tényét teljesnek veszszük fel: mit kellene ebből következtetni? Csak azt. hogy a hypnotismus tartama alatt az én visszalép virtuális állapotába, épugy miként a természeti erők potentialis állapotban is léteznek, melyet a physikusok, elméleteik megállapítása czéljából, el szoktak ismerni. A rendes állapot visszatértével az én ismét megjelenik rendes életnyilvánulásaival. A hypnotizálónak akarata a médium akaratának helyébe lép ; utóbbi mulóan elveszti rendes léte fonalát és csak ébredésekor találja meg ismét. Nem találunk tehát semmit, a mit a szabad akarat valósága ellen alapos kifő