Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/28 / 4. szám - A hypnotismus büntetőjogi jelentősége

234 A hypnotismus büntetőjogi jelentősége matos körülmények között az agyvelő mozgásai sajátszerű hullámzásokat idéznek elő, melyek más agyvelőre átmehetnek és az elsőnek tüneményeit ismétlik. A természettudományban találunk hasonlatosságot, mely talán nem értéktelen ; oly nemű tény volna ez, milyenek az indukált folyamok. Egyszerű gyanitásról van itt szó, melyet talán merésznek lehet mondani; de ha a lelki suggestiók ténye, akár az ébrenlét, akár a hypnotismus állapotában, bizton meg volna állapítva, ugy a tudomány irányainak inkább megfelelne, ha a magyarázatot az aether mozgásaiban keresnők, mint valamely különös ágenst venni fel, a milyent hajdan a delejes fluidum neve alatt értettek. A hypnotismus tüneményeit többféle szempontból lehet kutatni ; érdeklik a physiologiár, a gyakorlati orvostant és a büntetőjogot. Szándékom, az emberi szabad akarat nézőpontjából vizsgálni őket. E tekintetben a következő kifogást szokták tenni: a hypuotizálók által megállapított tényekkel szemben azt kérdik, hogy mi történik az emberi egyéniségről és az énről szóló alapfogalmainkkal? Hogyan lehet substantialis valóságot tulajdonítani az állítólagos szabad akaratnak, ha az physikai befolyások alatt semmivé válik ? Nem inkább testi állapotok muló eredményének kell-e tekinteni e szabadságot ? Nem régefi a következőt lehetett olvasni egy nagyobb franczia lapban : «A hypnotikus kísérletek azt bizonyítják, hogy a szabad akarat tétele nagyon ingatag és illusorius». Az ezen kifogásra adható választ ama tünemények élettani magyarázatában találni, melyeknek alkalmából felmerülhet. Az emberben, miként ezt már a görögök fölismerték, a szorosan kapcsolatos tényezők kettős viszonya létezik : psychikai személyiség, mely a szervezet közvetlen befolyása alatt áll. és a szűkebb értelemben u. n. én. A psychikai személyiség impulsusok, kívánságok és cselekvések alanya, melyek részint tudatosak, részint öntudatlanok lehetnek, de a melyek önkéntelenül mint reflexmozgások mehetnek végbe. Az én ellenben a tudatos akarat, melyet az ész és az önuralom világosit fel. Xavier de Maistre egy époly mély mint fényes leírásban fejtette ki e különbséget, kimutatván, hogy az emberi testet helytelenül vádolják sok dologgal, holott a fenevadat kellene kérdőre vonni, azt az érzéki lényt, mely teljesen külön áll a lélektől, az igazi individuumor, melynek saját léte, izlési iránya, hajlama és akarata van, s mely csak azért áll a többi állatok fölött, mert jobban meg van szelídítve és tökéletesebb érzéki szervekkel van ellátva. Ha ezt elfogadjuk, ugy állithatjuk, hogy a hypnotismus azon énnek, melyet Xavitr de Maistre léleknek nevez, muló elnyomása. Mit jelent immár az emberi alvás ? Azt mondják, hogy a nyugalom állapotát jelenti; de rninek a nyugalmát? Nem az egyszerű szerves életét ; mert a vérkeringés, az emésztés, a lélegzés teendői, bár némikép egyszerűsítve és módosítva, alvás közben