Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/28 / 4. szám - A hypnotismus büntetőjogi jelentősége

A hypnotismus büntetőjogi jelentősége 233 tása és izommozdulat nélkül történhetik ? Richet a kísérletek oly sorozatával foglalkozott, melyekből következtette, hogy az éber állapotban való lelki suggestiók létét teljesen igazolni nem lehet, de hogy az valószínűnek tekinthető. Beaunis szerint a hypnotikus állapot az agy egy oly tevékenységén alapszik, melynek lényege még magyarázatra vár, melynek jellegző ismejele azonban a suggestiók vételére való fogékonyságban áll. Ha Richet véleményét elégséges kísérletekkel igazolni lehetne, ezzel meg volna állapítva, hogy normális élet-állapotban a suggestiók vételére való képesség legalább korlátolt számú egyéneknél létezik és hogy ezt a hypnotizmus csak fokozni képes; ezen esetben természetes tüneményekről volna szó, melyek kísérleti neurosis létesítése által mesterségesen fokoztatnak Majdnem szükségtelen megjegyezni, kogy e problémát eddig alig fölületesen érintették és hegy még igen távol vagyunk tudományos megoldásától. A lelki suggestio, akár az ébren létben sikerült legyen azt mint csirát kimutatni, akár mint a hypnotizmus specificus eredménye jelentkezzék : igen bizonytalan kérdéstételre vezet az egyik emberi szellemnek a másikra való hatása iránt, mely független volna az emberek egymáshoz való rendes viszonyát szabályozó közbenső lánczolatoktól. A hypnfttizált ember mintegy báb lesz a kisérlettevő kezében, még pedig nemcsak az élettani tünemények tekintetében, hanem physikai életére nézve is. Micsoda láthatatlan fonalak immár azok, a melyek az egyik embert a másiknak hatalmába ejtik ? E kérdés mindenesetre titokszerünek hangzik, de nem lehetetlen e részben gyanitásoknak adni kifejezést, melyek ha a tény kellően meg van állapitva, uj utat nyithatnak a megoldásnak. Ha azon nézethez ragaszkodunk, hogy a szellemet, létünk minden fokozatain, válhatlan kapocs fűzi az anyaghoz, akkor az agyvelő végtelenül bonyolódott gépezet, melyben minden psychikai jelenséget kivétel nélkül mozgási cselekvés kisér. Ha passiv állapotokról vagy észleletekről és érzéki benyomásokról van szó, ugy a mozgás mint ok működik; ellenben activ akaratnyilvánításoknál okozatnak tekintendő. Ha ezt elfogadjuk, meg kell fontolnunk a Ramboson által formulázott törvényt, mely szerint «az agyműködés az egyik agyról átmehet a másikra, a .nélkül hogy természetét megváltoztatná, tehát azon tulajdonságának megóvása mellett, hogy reprodukálja mindazon tüneményeket, melyek az őket létesített első agyvelőben támadtak*. E törvény alkalmazása czéljából vegyük tekintetbe ama legfinomabb szellemfajt, mely az összes tömör testeken átvonul s mely az anyagban rejtőzik, ama szellemiséget, melyről már Newton szólott s mely aether név alatt az ujabb physika hypnothesiseiben oly nagy szerepet játszik. Ezen aethernek, melynek hullámzásai a meleget és a világosságot szülik, közepére vannak helyezve az összes élő lények. Érthető, hogy az idegrendszer fogékonyságának tulizgatására alkal-