Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/28 / 4. szám - A hypnotismus büntetőjogi jelentősége

2^ A hypnotismus büntetőjogi jelentősége. [Naville jelentése a franczia akadémiához)* A hypnotismus neve alatt ma bizonyos számú oly tüneményeket szokás csoportosítani, melyeknek nagyobb részét hajdan az állati magnetismus kategóriájába helyezték, E tünemények tekintetében a tudós világ felfogása ismételve nevezetesen változott. Magam is tanujajvoltam az ebbeli utolsó módosulásnak. 1850-ben amagnetiseurök által állított tüneményekkel szemben nem ismertek más magatartást, mint a gyakran vak hivést vagy ellenkezőleg, a rendszeres tagadást. A tudósok kétkedése számos észleletre támaszkodhatott ; egyet, mely Genfben tétetett, leirok itt. Egy ismert somnambule, Bemard Prudence kisasszony, dr. Lassaigne magnetiseur vezetése alatt bámulatra ragadta akkoriban a város közönségét. Egy orvosokból, tudósokból és tudománybarátokból álló társaság azon engedélyt eszközölte ki dr. Lassaignetól, hogy bizonyos számú kísérletet tehessenek oly körülmények között, melyek a tünemények valóságát megállapítani alkalmasak. Akkor az öszszes kísérletek csütörtököt mondottak ; csak egyet kívánok felhozni. Dr. Lassaigne egy más szobából, mint a melyben a somnambule tartózkodott, gondolatban meghagyást lett volna adandó utóbbinak, hogy valamely egyszerű mozdulatot tegyen. Dr. Bizotra volt bizva a kísérlet ellenőrzése. Idézem az akkor fölvett jegyzőkönyv következő helyét: «Dr. Lassaigne bemegy a másik szobába ; egy pillanat múlva Prudence lassan emeli jobb karját. Bizot és Lassaigne urak visszatérnek a kisérleti terembe, miután a somnambule lassan felemelte volt jobb karját. Dr. Bizot : A meghagyás igy szólt: Emelje fel b a 1 lábát.* Azon időben, melyről szólok, a tudósok még nem fogalkoztak az önkényesen létrehozott somnambulismus tanulmányozásával, egy részük azon előzetes meggyőződésből, hogy ily tünemények lehetetlenek, mások azért, mert féltek, hogy megcsalják őket s igy nevetségessé válnak. Midőn azonban akkoriban a nyilvános előadások egy sorozatában e problémát érintém, figyelmeztettem hallgatóimat, «hogy e tárgy tanulmányozására sok elővigyázatot és * L. fentebb 596. 1. a szerkesztő megjegyzését. 15