Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/28 / 4. szám - A lopás mennyiségi ismérvei. 2. [r.]

210 Dr. Heil Fausztin 7. Kérdés merülhet fel az iránt, vájjon a 335. § csak azon esetben alkalmazható-e, midőn valamennyi lopás ugyanazon eljárásnak képezi tárgyát ? Mint fenébb láttuk, a szardíniái btkv. a kérdést igenlő értelemben oldotta meg A min. indokolás ugyanezen álláspontot teszi magáévá. «Nem számithatók be azon értékek, melyek ellopásáért a tettes már bűnhődött* ; tehát ha az egyik lopás elitélése és a büntetés kiállása után kitűnik, hogy a tettes még egy vagy több lopást követett el, melyek az elsővel együtt büntettet képeznek, a 335. §. nem alkalmazható.12 A min. ind. ezt azzal indokolja, hogy a 335. §. eltérést képez a concursus tárgyában elfogadott rendelkezésektől, s azért magától értetik, hogy a bűnhalmazatnak a szakasz által érintetlenül hagyott megállapításai változatlanul fenmaradnak. Ugyanazért az egybefoglalásnak helye lesz a 104. §-ban megállapított esetben, melyek ugyanazon tettes vagy részes büntetésének kiállása alatt, hibár elitéltetése után jönnek a bíróság tudomására. Miután azonban azon megszorítás, hogy a szakasz csak azon lopásokra alkalmazható, a melyek ugyanazon eljárásnak képezik tárgyát, a törvénybe fel nem vétetett, s miután a dolog természetéből nem következik: annak nézetünk szerint helye nincs. Ezen mit sem változtat az, hogy a törvényhozó az intézkedést kifejezetten csak azért nem vette fel a törvénybe, mert azt magától értetődőnek, s igy a törvényben hallgatag benfoglaltnak s kifejezettnek hitte. A törvény értelmezésénél nem az a döntő, a mit a törvényhozó kifejezni akart vagy vélt, hanem az, a mit tényleg kifejezett. A 335- §• szerint több önmagában vétséget képező lopás büntettet képez. A törvény pedig nem mondja, hogy ez csak akkor áll, ha a kérdéses lopások ugyanazon eljárásnak képézik tárgyát. Magától értetik, hogy ha az eljárás tárgyát képező lopások egybefoglalt értéke 50 forintot meg nem halad, a 335. §. nem alkalmazható, de ha későbben, habár már a büntetés kiállása után, kiderül, hogy a tettes jogerős elitéltetése előtt még egy vagy több lopást követett el, a melyek az első lopással együtt büntettet képeznek, akkor azon eset áll elő, hogy uj tények és bizonyítékok igazolják, hogy a vétség miatt elitélt vádlott büntettet követett el. A már elitélt lopások tekintetbe vételének az anyagi törvény által ki nem zárt lehetősége tehát nem anyagi jogi, hanem perjogi kérdés, vagy is attól függ, vájjon a bűnvádi eljárás ez alapon a perújítást megengedi e, miként az p. o. a bünv. elj. jav. 570. §. 3. ptja szerint meg van engedve. Ezen nézetünket annál inkább helyesnek véljük, mert a 335. §. esetében nem forognak fenn azon indokok, melyek a bűnhalmazat szabályainak alkalmazását azon bűncselekményekre, a me12 Any. Gy. II. 648.