Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/27 / 1. szám - Németország. A perköltségek szabályozása

Külföldi jogélet. y NÉMETORSZÁG, y A perköltségek szabályozása. Németországban már hosszabb idő óta erős mozgalom folyik a pervitel olcsóbbá tétele tárgyában s ujabban a szövetségtanács ily czélu törvényjavaslatot is dolgozott ki. Különösen az ügyvédi dijak terhes volta ellen irányulnak a panaszok, s mondják, hogy járásbirósági perekben néha az egyik ügyvédnek dija is jelentékenyen felülmúlja a perköltségeket vagy legalább semmi arányban sincs a per substratumához. Felhozzák, hogy egy 20 márkás perben, mely egyezséggel fejeztetett be, a perköltség 5.40 márka, az egyik ügyvéd dija 14.70 márka volt. Egy másik ügyben, melynek tárgyát csekély összegre rugó vételper képezte s mely azonkívül makacssággal fejeztetett be, a perköltség 7.70 márka, az egyik ügyvédi dija (1 márka kézbesítési költséggel együtt) majdnem 20 márka volt. Valamivel kedvezőbb a viszony a jelentékenyebb tárgyú pereknél. Egy 93-75 márkás perben a perköltségek 2.20 márkában, az ügyvédi dijak (1 márka kézbesítési költségen kivül) 8.60 márkában állapíttattak meg. Ezen esetek, melyeknek mindegyikénél csak az egyik fél ügyvédje vétetett tekintetbe, elégségesek annak kimutatására, mondják, hogy a peres ügyekben a tulajdonképeni perköltségek nagysága fölöttnem igen lehet panaszkodni, de az ügyvédi dijak az eljárást mód fölött megdrágítják. Megelégedéssel emlegetik, hogy a kormányjavaslat az u. n. tartási perekben a tényleges viszonyoknak inkább megfelelő számlást akar behozni. Eddig a gyermek számára követelt tartás egyszerűen 14 évre számittatott és igy már io-—12 márka havi összeg mellett 1700—2000 márkára rúgott a pertárgy járulékokkal együtt, noha nagyon bizonytalan (a statisztika szerint alig 50 százalék a valószínűség) váljon a gyermek, kinek részére a tartás követeltetik, 14. évét eléri-e. Megdönthetlen számítási alapelvek szerint a 14 évi időtartam alatt fizetendő pénzek a követelés keletkezésének idején csak a viszonyoknak megfelelő kamatlevonással volnának számitandók ; sőt e követelések természeténél fogva még a számitásszerü tételnek jelentékény leszállítása is igazolt volna, miután ezen követelések kétségtelenül azok közé tartoznak, melyek, még ha a bíróság által meg is Ítéltettek, igen nehezen hajthatók be. Az ügyvéd mindenekelőtt dijainak fedezését fogja követelni, ezen dijak pedig a mostani számítás szerint egy egyszerűen lefolyó és csak 10—12 márka havi tételű ügyben 90, 100, sőt 120 és még ennél több márka. Hogy ilyen díjösszeg, ilynemű, jogilag majdnem kivétel nélkül egészen egyszerű ügyekhez, melyekhez a lehető legcsekélyebb értelem és fáradság kell, nem arányos, áz világos.