Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/28 / 4. szám - A lopás mennyiségi ismérvei. 2. [r.]

A lopás mennyiségi ismérvei. Dr. HEIL FAUSZTIN fiumei k. ügyésztől. (Második közlemény.)* 9- Még nagyobb gyakorlati jelentősége van azon kérdésnek, vájjon a tettesnek ismernie kell-e a lopott dolog értékét. A kér­désnek két árnyalatát lehet megkülönböztetni, azonban mindkettő egy értelemben döntendő el. Az első az, midőn a tettes látja, hogy mit lop, de a tárgy értékét nem ismeri. A másik eset az, midőn a tolvaj nem tudja mit és mennyit lopott, pl. pénztárczát, mely­nek tartalmáról tudomást nem szerzett. Némelyek az értéket oly ténykörülménynek tekintik, melyre a btkv. 82. §-a alkalmazandó, s mely ennélfogva a tettesnek be nem számitható, ha a lopás elkövetésekor arról tudomással nem birt. A min. indokolás is ezen álláspontra helyezkedik.1 De mások Ulpianus azon tanához képest döntik el a kér­dést : «Si quis aes surripuit dum aurum surripere putat, vei contra ; aut minus esse, quum plus esset, ejus quod surripuit fürtum com mittit» ;3 s hogy a dolog természetének egyedül ezen felfogás felel meg, melyről Carrara4 igy nyilatkozik : «Közömbös a tévedés * Az első közleményt 1 fentebb 143. s k. 11. 1 A hol a tételes törvény az érték szerint több büntetési tételt állapit meg, ott a túlsúly elmélete megfelelően alkalmazandó, s az ellopni szándékolt nagyobb érték ellopásának kísérlete, mint súlyosabb büntetési tétel alá eső cselekmény, álla­pítandó meg. 2 Anyaggy. II. 642. «a törv. jav 81. §-a (btkv 82. § a) átt is alkalmazandó.» •— A minősitéánek ezen felfogás szerint csak akkor van helye, ka be van bizonyítva hogy a tettes kz értékről tudomással birt.— A minősítésnek gyakorlati alkalmazható­ságát mely ezen felfogás mellett igen sokszor lehetetlenné válhatnék, az indokolás azzal akaria megmenteni, «természetesen, minden mesét, melyet a bűntettes phantasi­ája kigondol, e bűntettnél sem fog hinni a biró» . . . «a mi az élet közönséges sza­bályainak megfelel: azt ismertnek, tudottnak fogja venni a biró; a mi pedig az élet közönséges szabályainak nem felel meg : ennek megítélésénél a tettes személyisége, tulajdonságai, s a speciális körülmények képezendik a megállapítás tényezőjét*.Tehát «praesumptio facti». s Dig- 47. 2. 21. § 2. 4 Programmá kül. rész IV. k. §. 2237.

Next

/
Thumbnails
Contents