Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)
1887/28 / 4. szám - Ügyvédség és doctoratus
Ügyvédség és doctoratus 201 s egészen más állást foglal el az államban, mint a korlátoltabb sphaeráju hivatalnoki osztály, J>zért nem mérhető ennek mértékével, hanem szükségkép magasabb minősitvényre van utalva. Szóló tehát nem fogadhatja el érvül, hogy az ügyvédi és birói vagy általában hivatalnoki minősitvény közt nincs arány, és sem ezért sem egyáltalán bármi indokból nem kívánná alábbszállitva látni az ügyvédi minősitvényt. Az indítványnak vagy reformtervnek pedig, — szóló szerint — épen ez lévén az iránylata az ügyvédi kötelező doctoratus elejtésével : ennélfogva ő ahhoz hozzá nem járulhat. Igaz, hogy az indítvány helyet ad a facultativ ügyvédi doctoratusnak : de ez elégtelen volna az ügyvédi osztály szellemi és erkölcsi niveaujának, társadalmi és politikai súlyának biztositására, mert a doctor- és nem doctor-iigyvédek közti különbség csak szakadást idézne elő a testület kebelében, melynek deprimáló hatása arra nézve nem fogna kimaradni. A facultativ ügyv. doctoratus tehát más véleményre nem hangolhatja szólót az indítvány felől. Különben is a czél szempontjából teljesen elégségesnek találja szóló, ha a III. és IV. tanév végére javasolt két uj vizsga rendszeresittetik, mert ez által a jogakadémiák hallgatósága némileg meg lesz kötve, s bizonyos népesség biztosítva lesz ezen intézetek számára, a mivel ezek főbaján, az elnéptelenedésen kellőleg segítve lesz » Nagyon helyesen hangsúlyozza Horváth ur az ügyvédség sajátszerű társadalmi és politikai állását, mely a legmagasabb tudományos minőséget igényli. Az ügyvédnél a jog nem a gyakorlat szolgálója, mint a körjegyzőnél, hanem szellemet és erkölcsöt mivelő eszköz, mely a szabad jogászi hivatásra képesít. Nincs az a jurisdictio, mely e teendőt magára vehetné. Mikor a belga barreau a flamand nyelv fölerőszakolása ellen foglal állást; mikor a magyar ügyvédség a főispáni fensőség ellen küzd : akkor oly munkát végez, melyre a tisztviselői kar — mert szoros alaki határok között kell működnie — teljesen alkalmatlan ; oly feladatra vállalkozik, melyet — hivatalos hatalom hiján — benső tekintélylyel kell előmozdítania. Nen hiszem, hogy a magyar ügyvédség hajlandó volna lemondani e hagyományos hivatásáról, a vele járó nagyságról és díszről; de épen azért érzi is, hogy Jwc honore haud digni sunt empirici. Kelemen Istvánnak köszönjük ezen intézetet, ugyanazon írónak, ki már a század elején sürgette a doctoratust, s kinek tekintélyére bár egyetemi tanár volt, talán még Egerben is adnak valamit. Ilyen megítélés alá esnek Udvardy ur javaslatai az ügyvédség szempontjából. Nem foglalkozunk ma javaslataival paedagogiai szempontból. De ha a doctoratus megszerzése körüli eljárás kettészakitásának monstruositasa némi viszhingot találna kelteni; ha «az egy évvel megtoldott quadrienniumból alakuló quinquennium* gyakorlati lehetősége komoly vita táigyává tétetnék : akkor lesz alkalmunk ezen oldalról is hozzászólani. EGO.