Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/28 / 4. szám - Ügyvédség és doctoratus

200 Ügyvédség és doctoratus nem helyes ; nem felel meg sem a teendők fontosságának, sem a törvénykezés külső tekintélyének. A justitia összes ágainak egyés ugyanazon jelentősége van, és nemcsak nem logikus, de a tapasztalati szempontoknak sem tesz eleget az olyan rendszer, mely az egyiket magasabb kellékekhez kötvén, a másikat önkénytelenül devalválja. A nyugati államokban az ügyvédi minősítés a képesitési szervezet alapja, s már ezzel ki van zárva minden qualificationalis különbség. Francziaországban a jogi licenciatus a közös kellék, Németországban pedig a birói képesítéshez van kötve az ügyvédség. Egy rosz osztrák mintát követve, a magyar törvényhozás megszüntette e közösséget és lejebb szállította a bírák minősítési színvonalát ; de idővel okvetlenül vissza kell térnünk az egységhez, ha birói karunkat meg nem érdemelt alárendeltségi helyzetbe juttatni nem akarjuk. Azt mondhatná Udvardy ur, hogy ő is igy képzeli; de az ő terve és a mi álláspontunk között tényleg nagy a különbség. O az ügyvédi vizsgát a mai gyakorlati birói vizsga színvonalára akarja lenyomni; mi a bírótól az ügyvédi magasabb minőséget kívánjuk. Röviden szólva: Udvardy ur indítványa minden izében retrogád. Nagyon természetes, hogy a tanár urnák, Egerben egyhangú helyesléssel találkozott okoskodásában nem hiányoznak az ügyvédi kar boldogitására czélzó «palliativ» utalások sem. Ezeknél is csak sajnálhatjuk, hogy nem bocsátkozott a részletekbe. Az ilyen homályos nyilatkozatok: «az ügyvéd-osztály emeléséről is máskép kell gondoskodni* és «ha védvám kell az ügyvédi szak túlnépesedése s az ügyvédi proletariátus ellen: akad erre más rationabilisabb, correctebb mód és rendszabály elég» csak kíváncsiságunkat képesek fölkelteni, s azok után miket e helyütt az ügyvédség állapotáról még nem rég elmondottunk, kettős érdeklődéssel nézünk azon javaslatok elé, melyeknek birtokát a jeles szónoknál föl kell tételeznünk. Az eddigiek után azonban attól tartunk, hogy az «ügyvéd-osztály* e részben is kénytelen lesz azon malaszttal beérni, hogy Udvardy ur terve szerint — az akadémiák «prosperálnának*. Minden szerénység mellett is kénytelenek vagyunk kimondani, hogy az nekünk nem elegendő ; egészen más intézetek prosperálását várjuk mi az ügyvédség emelkedésétől, oly intézményekét, melyektől Magyarország sorsa sokkal nagyobb mértékben függ, mint amazoktól. Örömmel láttuk, hogy a tanár urnák az ügyvédi kar társadalmi és politikai állásáról táplált nézetei magában az értekezletben is kellő visszautasítással találkoztak. A jegyzőkönyv arról a következőket tartalmazza: «H orváth József ügyvéd ur. Nem osztja előtte szóló véleményétSzerinte az ügyvédi minősitvény kérdését nem az ügyvédi szakszerű foglalkozásnak, hanem az ügyvédi osztály egész sajátszerű helyzetének és állásának szempontjából kell megitélni. Az ügyvédi kar, mint szabad, független osztály, s mint ilyen fontos és nagynyomatéku társadalmi és politikai tényező egészen más szerepre van hivatva,