Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/28 / 3. szám - Büntető eljárási irodalmunk ujabb termékeiről

Büntető eljárási irodalmunk ujabb termékeiről 163 volt, midőn nyilvános büntetés nem létezett, hanem a bírságok egy része a sértett félnek, egy része a királynak vagy hűbér urnák jutott osztályrészül, hisz éppen ekkor volt a nyomozó rendszerfénykora. Ellenben napjainkban, midőn a büntetőjog közjogi természete már vitán felül álló axióma, a vádelv nemcsak minden államban tért foglal, hanem egyes államokban egész következetesen keresztül is vitetik. A szerzőnek azt a tanítását tehát, a mely a modern büntetőjog két legfontosabb elvét : annak kö/jogi jellegét és a vádrendszert, összeférhetlennek tartja, nemcsak tévesnek, de veszélyesnek is kell tekintenünk. A következő fejezetből (14. lap) azt látjuk, hogy szerzőnk szintén osztja azt a tévedést, mely gyakorlatunkban, fájdalom, általánosan lábra kapott, s mely azonosítja a sértett fél indítványára büntetendő cselekményeket a magánvádra üldözendő vétségekkel. Csekélységünk annyiszor megkisérlette már e felfogás megczáfolását, hogy ismétlés nélkül alig bocsátkozhatunk annak ujabb c/.áfolatába; pedig elkerülhetlennek kell azt tekintenünk, midőn e téves felfogást ily kiváló szerző művében is még mindig megtaláljuk. Hogy pedig e téves felfogást szerzőnk is osztja, az kiderül abból az állításából, hogy büntető törvényünk megkülönbözteti aköz-és magánvád tárgyát képező cselekményeket. Ez a felfogás a törvény valamely szakaszának idézésével aligha volna igazolható. A codex 110 —116. §§ felállítják ugyan a sértett fél indítványára büntetendő cselekmények fogalmát, de e cselekmények kétségtelenül köz vád tárgyát képezik, miattuk az állam rendes közvádló hatósága, a kir. ügyészség, emel vádat s ez képviseli a vádat az eljárás egész folyamán át. A különbség eme cselekmények és a hivatalból üldözendő delictumok közt egyedül az, hogy az előbbieknél a kir. ügyész mindaddig nem élhet a vád emelésének jogával, mig a sértett fél indítványt nem tett. Magánvádra üldözendő vétségekről büntető törvényünk értelmében nem szólhatunk, mert ezek csak ott fordulnak elő, a hol a vád képviseletének jogával kizárólag vagy legalább első sorban magán egyén van felruházva, a ki nemcsak indítványt tesz, hanem vádat emel és ezt az egész eljárás folyamán fenntartja, szóval az eljárásban activ szerepet visz. Csak ebben az értelemben szólhatunk magán vádra üldözendő vétségekről; azonban ezeket tételes jognnk csak a járásbíróságok előtti eljárásban ismeri, a hol az eljárási rendelet 13 §-a hozza be a magánvád fogalmát. Büntető törvényünk a magánvádra üldözendő vétségek fogalmát nem ismeri s így annak a 11*