Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/28 / 3. szám - Büntető eljárási irodalmunk ujabb termékeiről

IÓ2 Dr. Balogh Jenő művét egy az eljárási alapelvek tárgyalását nyújtó bevezetéssel mielőbb még becsesebbé tegye, s e fejezetben az alapelvek lényegét és jelentőségét feltüntesse Mert ez elvek közül előbb csak példaként emeltük ki a v á d e 1 v e t. Büntető bíróságaink egy része éppen ugy nincs a közvetlenség előnyeitől áthatva, mint a hogy nem érti át a vádelvet, és hogy még néhányat említsünk, a szabad bizonyítási rendszer nélkülözhetlenségét oly kevéssé ismerték el alsóbb bíróságaink, hogy még a budapesti kir. itélő-tábla Ítéleteiben is akárhányszor találkozunk «törvényszerű bizonyíték, teljes bizonyíték*-féle kifejezésekkel; a védelem szabadságának és a vádlott egyéni jogainak buzgó szószólóit pedig nálunk még nem egy helyütt idealistáknak tekintik. Ezeknek az elszomorító állapotoknak mihamarább csak akkor lesz vége, ha a gyakorlat terén működő szakemberek az elterjedt, tekintélyes kézikönyvekből győződnek meg egyik-másik felfogásuk tarthatlanságáról, és ha a fiatal jogásznemzedék is még idejében fel lesz világosítva a nagy eljárási elvek tulajdonképeni horder ej érői. Másod sorban felette óhajtanok, ha szerző a kir. Curiának ama megállapodásait, melyek a szerző műve első kiadásának megjelenése óta létesültek, valamint a Curiának a fontosabb eljárási kérdésekre nézve ujabban már meglehetős következetességgel keresztül vitt gyakorlatát kissé terjedelmesebben tüntetné fel s e megállapodásokkal szemben, a hol szükséges, kritikai álláspontot foglalna el. Szükséges ez ama kiváló jelentőség folytán, melylyel — mig büntető eljárási törvénykönyvünk nem lesz — a Curia gyakorlata kétségtelenül birni fog. Mert elméleti szempontból vitathatónak tartjuk ugyan, hogy a kir. Curia döntvényei az 1881 : LIX. t.-cz. 4. §-a alapján büntetőjogi ügyekben is irányadó erővel felruházottaknak tekinthetők-e vagy nem ; de kétségen kivüli, hogy bírósági gyakorlatunk tényleg a kir. Curia megállapodásainak megfelelöleg alakul. Ezért tartjuk szükségesnek, hogy e megállapodások a szerző művében is nagyobb figyelemben részesüljenek. S most legyen szabad még a mű néhány részletére megjegyzéseket tennünk. Mindjárt az első szakaszban (12. 1) szerzőnk a büntetőjog magánjogi vagy közjogi jellegének túlsúlyra emelkedését tartja döntő mozzanatnak arra nézve, hogy valamely államban a vádrendszer vagy a nyomozó rendszer talál-e alkalmazást. Ez a párhuzam szerintünk egyáltalán nem talál. Megczáfolja azt maga a büntető eljárás történeti fejlődése. Hisz éppen a' középkorban, midőn a büntetőjog jó részben magánjogi jellegű