Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/27 / 1. szám - A jogi oltalom alaptana. 1. (r.)

62 Dr. Tarnai János A lélek és a test, melyeket Isten az emberben csodálatos módon összekapcsolt, látszólag ellenkező két ösztön által vezérelvék. A jónak törvénye a gonoszság törvényével egy lényben találkozik. Az erényért lelkesedésre gyuladt lélek az igazság után szomjúzik s erkölcsi érzés által vezéreltetik, mely fájdalmassá teszi neki a bukást még azon perczben is, mikor bukásra szánja el magát. A test, mértéktelen kívánságaival, a léha szokások rabságában, örökös ellensége a szellem ragyogó törekvéseinek. Vonzalom vonzalommal harczol itt. A pogány mythologia, mely a bölcselő szellem nem egy példáját hagyta reánk (bár nagyon is könnyedén gúnyolják azok, kik szelid titkainak ismerete nélkül csak külső kérgét látják) — a kettős emberi természet ezen küzdelmét a Prometheusról szóló regében jelképezte. Az égből rabolt szikrával világította meg elméjét, de a fátum ugy akarta, hogy a szivét folyton kivájó kánya csőrének essék áldozatul. Amaz : a gondolkozó ész jelképe volt; a csőr : a szenvedélyek jelképe. A Teremtő elég erőt adott ugyan az emberi észnek, hogy urává lehessen a testnek ; de emennek ösztönei nagyon is gyakran fölébe kerekednek az észnek. Az érzéki javak kívánsága legyőzi az érzékfölöttiek vonzását. A szenvedély leveri az észt; az emberi kormányzat rendje megromlik ; a támaszától megfosztott ész szolgájává lesz a testnek, mely fölött uralkodni van rendelve. Van-e az erkölcsi törvényeknek kényszerítő erejük, van-e bennök sanctio uralmuk elismertetésére, ha az egyénre nézve ilyen a küzdelem eredménye ? Nincs. A physikai törvényekben elég erő van ahhoz, hogy minden lényt engedelmességben tartsanak ; de az erkölcsi törvényekben nincs hathatósan kényszerítő erő s nem is lehet, mert rendeltetésük az, hogy szabad lényre hassanak. Az erkölcsi törvények ily kényszerítő ereje megsemmisítené az ember szabad akaratát s ez által érdemes vagy érdemetlen voltának lehetőségét. A physikai és a logikai szükség feltétlen uralmát nem győzheti le sem erőhatalom sem értelmi tehetség. De az erkölcsi szükséget legyőzheti minden ember, mihelyt az érzékek veszedelmes varázsa lenyügzi benne a lelki törekvést. És mi történik azután ? Az történik, hogy ha a gonosz vágyak mások jogainak sértésére viszik az embert, a jogi törvény üres szó, mely mitsem használ azoknak, kik megvédeni nem tudják. Az ember és ember közötti harczban minden az erő kérdése lesz. A jog puszta abstractio marad ; a tények valóságának terén a nagyobb erő marad az egyedül győztes érv. Szükségképen ilyen a remete ember helyzete. Ha erősebb egyénnel találkozik s jogát a gonosz szenvedély előtt feláldozni