Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/28 / 3. szám - A lopás mennyiségi ismérvei

A lopás mennyiségi ismérvei !53 Hazai judicaturánkban ezen kérdés azon érdekes alakulatban fordult elő, hogy a tolvaj egy istállóba lopódzván, 16 lónak farkát vágta el s a lószőrt eltulajdonította. A m. k. Curia ez alkalommal kimondotta, hogy az érték szerinti minősítésnél nem az okozott kár vagy vesztett haszon, hanem magának az ellopott dolognak értéke az irányadó ; s azért «jóllehet káros a lófarkak levágása által neki okozott kárt 300 frtra tette, ez azonban saját állítása szerint főleg a lovak értékének ez által való csökkenéséből áll elő, s nem azon értéknek felel meg, melyet a lófarkak a lovakon ejtett szépséghiba nélkül képviselnek, s minthogy ezen érték 50 frtot meg nem halad» — vádlott cselekményét csak vétségnek minősítette.14 4. Nem vehető tekintetbe az «indirect kár» (damnum emergens). A kancza ellopása folytán élelem hiányában elvész a tejére szorult csikó. A csikó értéke a lopott dolog értékébe nem számitható be. (Carrara, id. h. 2054. §.) Az egyik olasz semmitőszék oly esetben, midőn ültetvény oltásokat loptak, s az első biró a lopott dolog értékének megállapításánál azon kárt is tekintetbe vette mely ujabb oltványok beszerzése s a jövedelem elodázása által okoztatott, helyesen mondotta ki, hogy az érték alatt azon csereérték értendő, melylyel a dolog önmagában a bűntett elkövetésekor birt, s hogy valamint az accessoríus, bár egyidejűleg és szándékosan okozott kár, ugy az indirect vagy successiv kár sem vehető tekintetbe.15 5. Az eddigiekből önként következik, hogy az u. n. pretium affectionis az érték megállapításánál tekintetbe nem vehető. A lopás vagyon elleni bűntett; a pretium affectionis által képviselt érték pedig nem vagyoni, hanem eszményi. 6. A dolognak azon értéke irányadó, melylyel az «a lopás idején» birt. Azért nem jöhet tekintetbe a dolognak a lopás elkö vetése utáni áremelkedése vagyis az u. n. «lucrum cessans», de viszont azon esetleg olcsóbb ár sem, melybe a dolog a tulajdonosnak került. Carrara (id. h. 2052 , 2053. §§.) vitásnak emliti a fémpénz és a lottó jegyek (sorsjegyek) kérdését; az elsőt illetőleg különösen azt, vájjon az ezüst vagy aranypénznek esetleg magasabb árfolyama tekintetbe vehető-e. Ha az arany vagy ezüstpénzt árunak tekintjük, az igenlő válasz kétségtelen ; de a tolvaj azzal védekezhetik, hogy nem az aranypénz értéke emelkedett, hanem a papírpénz értéke csökkent. Tételes törvényünkszerint a kérdés által okozott vagyonrongáláá csak annyiban absorbeáltatik a minősített lopás által, a mennyiben ez a lopás véghezvitelének eszköze volt. Az c határon tul menő rongálás, ha a tolvaj p. o. a szekrényt darabokra töri, mint e vagyonrongálás önálló vétsége lesz tekintetbe veendő. 14 B. Jog Tára. II. 312. 188 r. évi 4228. sz. ítélet. 15 Riv. Pen. XX. 56.