Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/27 / 1. szám - A jogi oltalom alaptana. 1. (r.)

A jogi oltalom alaptana 61 Az embert nemcsak physikai és erkölcsi viszonyok fűzik embertársához, hanem jogiak is. Az ember azon tulajdonsága, hogy erkölcsileg szabad és elhatározásaiért felelős, kötelességeknek veti öt alá. Ezen alapszik az erkölcsi törvény, mely az emberiséget kormányozza. Már most, az emberiséget nem lehetne erkölcsi törvény alatt állónak képzelni, nem lehetne kötelességben levőnek tekinteni, ha el nem ismerjük azt is, hogy vannak jogai, még pedig épen azon jogai„ melyek e kötelességek teljesítéséhez szükségesek. Esztelen és önmagának ellenmondó lett volna a törvény, ha bizonyos kötelességek teljesítését hagyván meg az embernek, nem engedte volna meg neki, hogy megtegye mindazt, a mi nél • kül a kötelesség nem teljesíthető. Ha kötelessége az embernek életét fentartani, szükséges, hogy megszerezze a fentartásához szükséges dolgokat; szükséges, hogy joga legyen testét a jogtalan támadás ellen megvédeni. Ha kötelessége az embernek keresni az igazat és a tisztesélet módjait, szükséges, hogy joga legyen gondolatait másokkal szabadon közölni. Ha kötelessége az embernek, örök üdvösségéről gondoskodni, szükségkép el kell ismerni lelkiismerete szabadságát. Minden kötelességből, melynek az emberek alávetvék, ezen kötelességnek megfelelő jog származik, és ezen jogok összesége az ember külső szabadságában nyer kifejezést. Azért egy század óta a legjobb publicisták egyhangúan elismerik e tekintetben azon igazságot, hogy az emberi jogok forrása és alapja nem az erő, nem az emberi törvény, nem a szükség, nem a haszon, hanem egyedül a kötelesség. A jog törvényét nem az ember alkotta szeszélye vagy muló szüksége szerint, hanem vele született, mint ősi, absolut törvény. A rend örök törvényének képezi részét, mely, hogy földi rendeltetésének jobban megfelelhessen, jogot adott az embernek arra, hogy szükségletei kielégítése czéljából tehetségeit szabadon használja, csak azon egyetlen teltételt kötvén használatukhoz., hogy embertársa szabadságát sérteni nem fogja. Ebből származik a kötelékek harmadik faja, az, mely az embert az emberhez fűzi: a jogi kötelék. Ezen kapcsolat is önkénytesen nyilvánul a természetből belénk oltott ösztön és hajlam által ; az igazságra való törekvésnek nevezzük. De hát mindig tiszteli az ember a jogi törvényt ? Nem. Ez nem is lehet igy, mert az ember szabad levén, tehetségében áll a jogi törvényt, mint minden erkölcsi törvényt, megsérteni. Nagyon is gyakran késztik megsértésére, a lelkébe oltott jó hajlamok ellenére, a gonosz vágyak, melyeket testi érzékei keltenek föl.