Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/27 / 1. szám - A jogi oltalom alaptana. 1. (r.)

6o Dr. Tarnai János testvéri jótékonyság gyakorlása által, ennek csábító példájából és a baráti, szerető érzelmek viszonosságából fakadnak; másrészt a társulás maga is a fejlődés élesztője lesz példaadás és az által, hogy a társak kárhoztatása és ellenszenve visszatetszést szül benne. A vonzás törvénye az erkölcsök világában azon eredményt szüli, hogy az emberek, kiknek velük született szívbeli tulajdonsága a jóratörekvés, önkéntes hajlamból vitetnek arra, hogy magasztalják és szeressék azt, a ki jót tesz, és korholják, kerüljék a gonosztevőt. Miután pedig a szeretés szüksége elválaszthatatlan a szerettetés szükségétől, mások szeretetének és becsülésének kivívása élénken buzdítja az embert arra, hogy minden erkölcsi szennytől tiszta legyen. íme, ez a második ok arra, hogy elismerjük, miszerint — egészen mellőzve a testi szükséget és a kölcsönös anyagi támogatás követelményét — a társulás az ember benső természete által rendelt egyedüli állapot. Ez a második czél, melynek a rend örök törvénye szerint az emberek egyesülése szolgál. E czélt én a kölcsönös nevelés czéljának nevezném. Elérjük pedig a tanítás, a példaadás, a feddés, szóval az érintkezés és a lelki súrlódás utján. A kölcsönös nevelés társult emberek között önként történik s a jó hajlamok túlsúlya által valósul meg; innen van, hogy a magára hagyott ember eltompul, a társas művelődik. Nyilvánul pedig a kölcsönös nevelés két módon : tanítás és feddés által. A tanítás által, mely a példaadást is magában foglalja, kölcsönösen arra oktatják és buzdítják egymást az emberek, hogy jót tegyenek ; a feddés utján a jók megvetéssel és büntetéssel búsítják azt, a ki rosszat cselekedett Az ember erkölcsi és szellemi élete az egyénnel kezdődnék és physikai élete rövid leforgása alatt gyümölcstelenül ki volna merítve, ha a társulás a hagyomány hatalmas eszközét nem szolgáltatná az emberiségnek. Ez a jármű ismeretlen utakon viszi azon bizonytalan haladás irányában, mely rendeltetésének örök törvénye. Ez tartja ébren az ősök nagy tetteinek emlékét a bámuló utódok előtt; ez tanítja őket a nagy erényekre ; ez teszi lehetővé, hogy az a sok hódítás, melyet az emberi ész ismeretlen területeken tett és még folyton tesz, mint gyűjtött kincs származzék át nemzedékről nemzedékre, és hogy az ember utat nyisson magának az ipar és a művészet azon bámulatos találmányaihoz, melyekre századunk büszke. Társulás nélkül az emberiség erkölcsi és szellemi fejlődése nemcsak lehetetlen volna, de képzelhető sem. Azonban nem egyedül a kölcsönös támogatás és a viszonos tanítás czéljai azok, melyek miatt a természet törvénye az embernek a társulás állapotát előírja. Van egy harmadik, igen fontos czél is, s ez tárgyunkra vezet bennünket : a jogi oltalom.