Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/27 / 1. szám - A jogi oltalom alaptana. 1. (r.)

5* Dr. Tarnai János gyönge elménk ismerje e czélokat és megértse, hogy miként szolgálják azt a földi lények. Elég, ha bizik Isten bölcseségében, hivén, hogy misem történik haszontalanul, ha a reá szabott törvény szerint történik. Mindazon lények, melyek itt alant az élet hullámain hányódnak ; mindannyian, az embertől a legnyomorultabb féregig, közreműködnek az anyag folytonos feldolgozásában és alakításában. Es nekünk, ha nem is tudjuk mi czélra vezet e folytonos átalakulás, bíznunk kell annak bölcseségében, a ki igy akarta; hinnünk kell, hogy mindez valamely nagy eredményre fog vezetni ; bíznunk kell jóságában ; hinnünk kell, hogy ezen végső eredmény szükségképen jó. Oly jó ez, melyet mi nem ismerünk, melyet jelenleg még Isten elméjének rejteke takar ; de nagy, biztos jóság, miután az Örökkévaló annyi eszközzel irányozza feléje a teremtményt. Az ember társulékonysága tehát mindenekelőtt physikai törvény. Az embernek már testében megvan az embertársához való vonzódásnak törvénye, mely hat reá, még mielőtt az ég csak egy fénysugárt is szolgáltatott volna neki, s mely társas életre vinné még akkor is, ha az volna örök sorsa, hogy egyedül az állati ösztönt kövesse. Miből azt következtetem, hogy az emberi társulásnak a gondviselés akarata szerint van egy első, egészen anyagi czélja. E czél a kölcsönös gyámolitás. De az anyagi világ csudáinak szemlélete után (mely csudák nagyok, bár testi szemünk csak kis részüket látja, a szellemi világ csudáira kerül a sor ; ezekhez kell elménk röptével felemelkednünk, bár csak halovány és határozatlan fogalmat alkothatunk róluk. Mert az isteni hatalom minden csudái között az emberi ész előtt azok a legtitkosabbak, a melyek a szellem világához tartoznak s azon eszközöket érdeklik, melyekkel az emberi testre oly hathatósan működik. Az isteni mindenhatóság csudái között a legcsudálatosabb alkotás az ember. Nem csupán bámulatos testi szervezeténél fogva, hanem a szellemnek az anyaggal való összekapcsolása miatt is. Megérthetjük, miképen történt, hogy egy emberfölötti hatalom, nagy és állandó erőket tevén mozgásba, rendet hozott a chaosba ; de hogy mikép hat a szellem a testre és mikép hat vissza a test a szellemre, ez oly csuda, mely fölött a bölcsész hiába gondolkozik. A szédület, mely ezen elmélkedésnél elfogja, azt mutatja neki, hogy emberi szemmel át nem látható mélységbe vetette merész tekintetét. Azonban e két természetnek egyesülése személyünkben oly tény, melyet érezünk és melyben elmélkedésünk megerősít. Es bármi keveset engedett Isten belőle megértenünk, már ez is elég arról győzni meg bennünket, hogy az embernek halhatatlan lelke, hogy e léleknek jövő élete van; hogy ezen jövő attól függ, milyen az ember benső és külső élete a földön; hogy tehát az