Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/27 / 1. szám - A jogi oltalom alaptana. 1. (r.)

A jogi oltalom alaptana 55 zékony eszközökkel, milyeneket az ember véges esze és remegő karja használ. A rendnek azon eszköze, melyet ő használ, csak állandó, változhatatlan törvény lehet; s e törvény első oka szükségképen valamely egységes, általános elvben fejezhető ki. A változásban a javulás is benfoglaltatik. Az eljárás módosítása feltételezi a tévedést és a tapasztalati okulást. De Isten nem tévedhet s nincs szüksége tapasztalatra, hogy megismerje az utakat, melyek czéljaihoz vezetnek. Mi már most azon egységes, általános, változatlan elv, mely által a rend törvénye a világegyetemben megvalósul ? A vonzás törvénye. A vonzásban fejeződik ki ama legfőbb sarkalat, melyre Isten, a physikai és szellemi világ teremtésének nagy ténye után, mindkettőnek mozgását, fentartását és fokozatos tökélyesedést fektette. Midőn a tudomány a physikai világról szól, a vonzás e törvényét szintén vonzásnak vagy rokonságnak, cohaesiónak, ösztönnek, összhangnak, arányosságnak nevezi; ha pedig a szellemi világra alkalmazza, vagy hasonlóképen vonzásnak, vagy pedig hajlamnak, törekvésnek, rokonérzésnek. De a szavak különfélesége nem szünteti meg az elv azonosságát ; ez pedig egy egységes tételben, egy absolut és állandó fogalomban összpontosul: azon hajlamban, mely az összes teremtett lényeket a hasonnemü lényekkel való egyesülésre hajtja; és az ellentétek törvényéből folyólag: azon hajlamban, mely az összes teremtett lényeket a különnemüeknek eltaszítására készti. Innen származnak az ellenkezőt jelző szavak: eltaszitás, meg nem férés, antogonismus, utálat, ellenszenv stb. Nem tárgyamhoz tartozik megmutatni önöknek, mily végtelenül változó, de mindig egynemű és biztos módon végezte és végzi e vonzási elv a maga mozgató, fentartó és tökéletesitő teendőit az anyagi világban. Azt sem teszem, bármily nagy és csábító a feladat, hogy ama bámulatos eredmények szemléletébe bocsátkozzam, melyek a physikai világban a vonzás elvére vezetnek vissza, mint első mechanikus okra. Legyen elég annyit mondanom, hogy az égi testektől kezdve le földünk legalacsonyabb lényéig, mindig e torvényben fogják találni az első erőt, mely őket alakította és sajátos viszonyaik között fentartotta. Neki köszöni szilárdságát a gyémánt, termését a növény, táplálatát az állat; egy szóval, benne találja a világegyetem azon bámulatos eszközt, melylyel az isteni bölcseség a teremtményt rend felé vezérelte s benne tartja mindaddig, mig máskép nem tetszik neki. Tárgyam csak azt teszi feladatommá, hogy a szellemvilág terén vegyem szemügyre ezen elv bámulatra ragadó hatását, benne