Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/27 / 1. szám - A jogi oltalom alaptana. 1. (r.)

54 Dr Tarnai János szellemüket nem érintették a materialismus esztelen tévedései és a pantheismus ködös ábrándjai. A materialismus összetéveszti a lelket az élettel, s tagadván Istent, a világegyetemet a parányok véletlen csoportosulásának dobja prédául. A pantheismus ismét a maga módja szerint keverte össze az életet, a lelket és Istent ; ezzel megtagadta Isten lényeges sajátságát : azt, hogy a többi lényektől különálló lény ; azonosította az okot az 'okozattal, a Teremtőt a teremtménynyel. A józan bölcselet abból indul kl, hogy a lények három önálló sorozatát különbözteti meg: az anyagot, mely különböző alakulatai szerint majd élettelen majd élő, és a lelket, mely az embernek kiváltságképen lett adományozva. Az utóbbi lény tiszta szellem, halhatatlan, észszel és szabadsággal bir, s azért tetteiért felelős. Isten oly lény, ki mindent megelőzött és tervezett. Természeténél fogva jó, hatalmas és bölcs ; jóságában, hatalmában és bölcseségében véghetetlen. E dogmák egy jóságában és bölcseségében csalhatatlan, teremtő lényt ismervén el a világegyetem megelőző oka gyanánt, ebből logikai kényszerűséggel folyik azon következtetés, hogy a Teremtőnek a teremtéssel czéljának kellett lennie ; hogy e czél csak jó lehet; és hogy lehetetlen, hogy az, ki mindent tud és mindent tehet, e czélját el ne érte volna. Szegény elménk nem érheti fel e czélt, mert az Isten titka. Mi csak azt tehetjük, hogy Isten természetéből bizonyosságot szerzünk e czél jóságáról és kétségtelen eléréséről; homályosan szemléljük azt (talán miriád századokon át) azon tételünkben : hogy a teremtmény, vagyis a physikai és szellemi világ, határtalan tökéletesülésre képes. Ha bizonyítottnak fogadjuk el azon igazságot, hogy van egy világ-fentartó örök törvény, melynél fogva a teremtmény egyenletes, folytonos, szakadatlan mozgásban (bár kimért lassúsága következtében reánk nézve észrevétlenül,) egy bizonytalan tökély felé halad : ugy szükségkép el kell ismernünk azt is, hogy van egy bizonyos rend, melyet a Teremtőnek gondviselése örök idő óta a világra rótt, a physikaira ép ugy mint a szellemire. E rend a fentartás és a szakadatlan haladás eszköze. Magával ragad minden akadályt, mely útjába állani merészel, mert mindenhatóvá teszi a lendítés, melyet az isteni mindenhatóságtól kapott. Ezen örök törvényt Isten gondviselésének és bölcseségének tagadása nélkül félreismerni nem lehet. De miképen jár el a Teremtő e rend fentartásánál ? Nem halad és nem haladhatott czélja felé váltakozó és vál-