Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/27 / 1. szám - Észrevételek a római congressus határozataira

46 Tauffer Emil Ezen «közép étrendet» mintegy évtizeddel ezelőtt a Berlin mellett fekvő plötzensee-i intézetben dr. Baer ajánlatára a porosz kormány honositá meg. Az adott példát 7 év óta a lepoglavai horvát fegyintézet követé. A nyilvánosságra jutott kedvező eredmények folytán 1885-ben kísérletet tett e rendszerrel az osztrák kormány s e példáknak követése az egé:zségügyi tudomány korypháusai, úgyszintén a börtönügyi szakértők egyhangú votuma által minden állam kormányának ajánltatik. Ad III. 1. A kiszabadult rabok ideiglenes elhelyezésére rendelt menhelyek czélszerüsége tekintetében nagyon megoszlottak a nézetek. A németországi ilynemű intézeteket a szükség hozta létre ; a tapasztalatok a várakozásnak megfeleltek; a közjótékonyság pártfogásába veszi az intézméuyt. A szakosztály ismételt tanácskozásaiban élénken megvitattattak a franczia s a német tagok érvei, kik az intézmény mellett, úgyszintén az olaszok argumentumai, kik ellene szóltak. A szakosztályban az intézmény barátai levén többségben, elhatároztatott, hogy a Fuchs Edmund badeni hivatalos képviselő által szövegezett resolutiónak* elfogadása ajánltassék, fentartatván a kisebbség előadója, Ranzoli ur számára is a jog, hogy külön véleményét indokolhassa. A közgyűlésen ismét megindult a vita. Canonico Tan-red senator vezette az ellenpártot. Ismételt szavazás vált szükségessé. A feltett kérdés nem mindenütt értetett meg. Fuchs resolutiója az olasz tagoknak szótöbbsége által elvettetett. Helyébe más resolutio sem előkészítve sem megbeszélve nem volt, s igy a tárgyalás meddő maradt. Ujabb bizonyíték ez arra, hogy bizonyos kérdések megoldásánál nem annyira az érvek súlya, mint inkább a congressus megtartásának helye bír döntő befolyással. Ad III. 2. A büntetési lajstromoknak (casiers judiciaires, Strafregister) a bíróságok által való rendes vezetése s a visszaesőknek nyilvántartása meg van honosítva Belgium, Franczia- és Poroszországban. Kétségtelen, hogy hazánkban is szükséges volna ez ügyben saját belérdekeink, a büntettek megelőzése s a büntetőtörvény intentióinak megvalósítása tekintetéből valamit tenni, mert viszonyaink e részben csakugyan antediluvianusok. E sorok irója kir. ügyészségi börtöneink nagy számában megfordult s ritkán történt, hogy a letartóztatottak között ismert gonosztevőkre, már előbb fenyített egyénekre ne akadt volna, kik ekő izben fenyítettek gyanánt (legtöbbször álnév alatt) fzerepelnek. A sürgősen szükséges intézkedések közé tartoznék e bajon segíteni. Bizonyos ugyan, hogy a kérdésben forgó büntetési lajstromokból bizonyos nemű bűntettekre s bizonyos jellegű büntevőkre nézve az állami rendőrségnek is a kellő adatok szolgálandók oly czélból, hogy az internationalis gonosztevők internationalis felügyelet alá helyeztessenek ; de hogy a büntetési lajstromok összeségének a külföldi hatóságokkal való közlése szükségesnek s czélszerünek mondható-e, ahhoz igen sok kétség fér. A fenyített előélet nyilvántartására szolgáló táblázatok egyöntetű szerkesztése szintén igen kívánatos, ha nem egyéb, már a nemzetközi bűnügyi statisztika szempontjából. Ily táblázatok megállapítása nem a diplomatiai értekezletek, hanem az internationalis statisztikai congressusok ügykörébe tartozik. A Rómában folytatott discussióknál mindezen szempontok figyelmen kivül * Szövege lapunk XXIV. kötetének 396. lapján, a 7 ik pont alatt olvasható.