Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/27 / 1. szám - Észrevételek a római congressus határozataira

Észrevételek a római congressus határozataira 47 maradtak. A tárgyalás felületesnek s a megszavazott resolutio üres szóhalmaznak mondható. Nincs kétség, hogy e fontos thema illetékes körben minél előbb ismét szőnyegre kerül s hogy másutt alaposabb elintézést nyerend. Ad III. j>. Első tekintetre fogósnak, gyanúsnak látszik a kérdés ; figyelmes átolvasása azonban meggyőz, hogy itt csakis a már jogérvényesen elitélt külföldieknek kicseréléséről van szó. A megszavazott resolutio oly ártatlan s annyi fentartással van körülsánczolva, hogy gyakorlati alkalmazása nem igen valószínű. Megvitatására kár volt a drága időt pazarolni! Ad III. 4. A munkakeresés ürügye alatt csavargó koldusok («armer Reisende») hazánkban is eléggé ismeretesek. Németországban sáska-sereg módjára vándorolnak s országos csapás jellegével birnak. A porosz országgyűlés évek óta foglalkozik a «Stromer»-ek ügyének megoldásával. Bodelxhwing lelkész kitalálta a kellő segélyezés módját. A lüneburgi lápon földmivelési gyarmatot létesített, hol mindenki erejéhez mért munkát talál s az éhenhalástól megóvatik. E coloniát «W lhelmsdorf»-nak nevezé. Németországszerte egyleteket létesített oly szervezettel, hogy a jelentkező iszegény utasoknak* soha és sehol se adassék könyöradomány gyanánt készpénz, hanem csakis utalvány egy-egy étadagra vagy éjjeli szállásra, mely a községi elöljáróság avagy egy külön megbízott által szolgáltatik ki ; utasittatik továbbá a kolduló egyén, hogy a Wilhelmsdorf felé vezető legközelebbi irányban, melyik községben és kinél számithat ismét hasonló segélyezésre. Ha az illető letér a kijelölt útról, akkor mint professionalis csavargó a rendőrség által elfogatik s dologházi kényszermunka teljesítésére szorittatik. Ha pedig Wilhelmsdorfba tart, ott erejétől kitelő munkája fejében segélyre s utóbb az egyesületi elöljáróság s az államhatóság közbenjárása folytán erkölcsi támogatásra, uj existentia megállapítására czélzó törekvésiben pártfogásra talál. Ezen elvek ünnepélyes helyeslését tartalmazza a római congressus resolutiója. Olvasóinkat, kik e kérdéssel bővebben megismerkedni óhajtanak, a nevezett német lutheránus lelkésznek munkáira s a «Rheinisch-Westfálische Gefangniss-Gesellschaft» közleményeire (megjelennek Voss et Comp. könyvkiadó-czégnél Düsseldorfban) utaljuk. A congressus többi resolutiói bővebb magyarázatra nem szorulnak. Befejezhetnők e ponton közleményünket, ha csak arról akarnánk szólni, a mi a congressus discus sióinak tárgyát képezte. Róma azonban a börtönügyi szakembernek a tanulmányozni valók halmazából ennél sokkal többet nyújtott. A szépmüvészetek palotájának minden terme, folyosója, lépcsőháza s udvara meg volt rakva a börtönügy viszonyaira vonatkozó s a világ minden részéből összehordott tárgyak ezreivel. Ezekről is emlékeznünk kell. Vegyük sorba a látottakat. A congressus dísztermének falait azon már elhalt nagy emberek arczképei disziték, kik a börtönügy teién halhatatlan nevet biztosítottak maguknak. Az arczképek összeszerzésére a congressus rendező bizottsága által minden országban egyes szakemberek kérettek fel s az összegyűjtött eredetik után minden arczkép egyforma nagyságban Rómában reproducáltatott. E képek kiállításával s ezen állandó képcsarnok létesítésével nemcsak tiszteletünk adóját róttuk le mestereink iránt, hanem egy paedagogikus szempontból is fontos intézményt létesítettünk : a socialismus egyik nagy kérdése történetének illu-