Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)
1887/27 / 1. szám - Észrevételek a római congressus határozataira
44 Tauffer Emil már meghozott rendelkezésével direct ellentétbe nem helyezkedik. A jövőre való útmutatásai azonban elég világosak. A stokholmi congressus a feltételes szabadonbocsátás intézményét, a római congressus a szabadban való közös munkát ismeré ajánlandónak. E két elv az irlandi rendszer vívmánya. Mindkettőnek elfogadása oly betapaszthatlan léket ütött a szigorú magánrendszer egyeduralmán, hogy ez időtől kezdve annak az elmélet terén uralgó túlsúlyáról többé beszélni nem lehet. Ad II. 4. A magyar büntetőtörvény is ismeri a «felügyelő bizottság»-ok intézményét. Kettős érdekkel bir tehát minálunk a resolutio szövege. Már a tárgy elrendezéséből látszik, hogy a tanácskozás alapjául a belgiumi «Conseil administrat;f» eszméje szolgált. Az irodalomból, *> nyilvános előadásokból s magánkörben folytatott beszélgetésekből pontosan ismertük előnyeit, hátrányait s ez utóbbi oldalának azon vészes voltát, hogy a felügyelő-bizottságok tagjai ezen tisztségüket a fegyintézetek gazdasági ügyeinek kérdéseinél protectiók osztására, hozzátartozóik vagy kegyeltjeik szállítási vállalatainak támogatására használták fel. Lehetővé ez csak azáltal válik, hogy Belgiumban ezen bizottság administrativ ügyekben határozati — rendelkezési — joggal bir. Ennek czélszerütlenségét a congressus félreérthetlenül kijelenté, megállapítván, hogy a felügyelő-bizottságok hatásköre csakis a véleményezésre s némely esetben az ellenőrzési jog gyakorlatára terjed. Ily megszorítással az intézmény létjoga, hasznossága kétségbevonhatlan. A felügyelőbizottság szervezésének ajánlott módja mintaszerű s minden fegyházigazgató örvendhet, ha az ügy érdekében tett czélszerü javaslatainál egy ilyen tekintélyes testület támogatására számithat. Az igazgató javaslatait ez ideig az illető referens agyonhallgathatta ; a kérdéses actát az «egyelőre nyert elintézés* örve alatt az archívum porába temethette avagy minden indokolás nélkül elutasíthatta. Kevésbbé teheti mindezt a jövőben, mert az igazgató háta mögött a felügyelő-bizottság, a polgárok képviselete, a közvélemény el nem nyomható szava áll. Örömmel üdvözöljük tehát a congressusnak ezen, a reformok terén álló határozatát s bizalommal várjuk, hogy hazánk börtönügyének kormányzata, azon gyarló — a börtönügy kívánalmainak s a törvény intentióinak meg nem felelő — intézményt, melyet a «felügyelő-bizottság*-ok ról czim alatt az 1880. évi augusztus hó 9-ről 2106. I. M. E. szám alatt kelt rendelettel létesített s mely a római congressus határozataival szemben létjogát teljesen elveszté, saját kormányzói tekintélyének bármily nemű megóvása mellett, mielőbb megszünteti s helyette uj szabályrendelettel , mely a római congressus elveinek megfelel, uj felügyelő bizottságot uj működési körrel léptet életbe. A törvény szava s a törvény intentiója ebben akadályt nem képez. Ad II. 5. Ritka alapossággal tárgyaltatott Rómában a rabok élelmezésének kérdése. Szakvéleményt a fegyházak orvosi karának két legkitűnőbbje, dr. Baer, a plötzensee-i, és dr. Kiönig az aagebergi fegyház főorvosa, s ezenkívül a hires physiologus Voit, müncheni tanár adtak. A referensi tiszt kivánalminak hazánkfia dr. Bossányi, monarchiánk római követségének orvosa, a congressus teljes megelégedésére, ritka készültséggel felelt meg. Utána a világhírű Moleschott emelt szót, röviden, világosan s határozottan jelezvén azon követelményeket, melyeket a tudomány s a józan humanismus a rabok élelmezése tekintetében igényel. A referens által formulázott s Moleschott által ajánlott resolutiók, melyek fővonásaikban a többi szakértők javaslataival is megegyeznek, egyhangúlag elfogadtattak.
