Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/27 / 1. szám - Észrevételek a római congressus határozataira

Észrevételek a római congressus határozataira 43 költség kérdése s nem kívánják a tényleges viszonyok. Statisztikai adatokkal bizonyitá a rendkívüli különbséget, mely például a franczia, a magyarországi, a horvát s a szerbországi büntetőjogi körülmények, a büntettbeni részesülés, a vizsgálati fogság természete s a visszaesők aránya tekintetében fenforog. Elismeré a magánelzárás fontosságát ugy az erkölcsi, mint a bűnvádi sikeres vizsgálat érdeke szempontjából, de nem ismeré el annak szükségét, hogy minden egy éven aluli szabadságvesztés-büntetés elszenvedésére itélt rab magán-fogságba helyeztessék. Ezenkivül a hónapokon át tartó magánfogság igen veszedelmes, kétélű fegyver lehet ; előmozdíthatja a vizsgálat czéljait, megakadályozhatja az erkölcsi romlást, de kellő számú intelligens hivatalnoki személyzet nélkül, hosszabban tartó vizsgálati fogság esetén, munka és olvasmány nélkül, az esetek nagy számában őrülést okoz. Ily költségek állandó viselését a civilisatio magas fokára jutott vagyonos államok kevese birja meg, déli Európa államainak egyike sem. Ajánlá tehát a szónok, hogy a congressus hangsúlyozza ugyan a magánelzárás keresztülvitelének fontosságát az első bírósági börtönöknél, de elégedjék meg azzal, hogy az egyes országokban a culturai s a bűnözési viszonyoknak megfelelő számú hányadban, a letartóztatottak átlagos mennyiségéhez képest, elégséges magánzárkák álljanak mindenütt rendelkezésre. Tauffer álláspontját Stevens támadta meg. Kifejté annak szükségét s czélszerüségét,. hogy a congressus ne alkudjék. Jelentse ki a congressus — tekintet nélkül minden egyébre — hogy mit tart egyedül czélravezetőnek s bízza aztán az időre, hogy melyik állam mikor birja elérni a tökély ezen fokát. A congressus Stevens javaslatait fogadta el. Ezekből látjuk, hogy az ősz, de a magánrendszer védelmében mindig ifjú Stevens, görögországi működésének eredményeiből semmi tanulságot nem merített s látjuk azt is, hogy a congressusi határozatok némelyike csak a jövő századok által leendő megvalósítás reményében hozatott. Bizonyos, hogy a vélemények ezen különbsége a haladás gyakorlati irányának megállapítására haszon nélkül nem marad. Ad II. j. Néhány év előtt egy ily kérdést a börtönügyi szakemberek gyűlésén felvetni a lehetetlenségek közé tartozott. A magánrendszer iránti enthusiasmus minden oppositiót elnémított. A római congressus számára sem lehetett előzetes szakvéleményt nyerni. Olaszországra azonban — tekintettel a munkában levő uj büntetőtörvény határozataira — kiváló fontossággal bírt a helyzet tisztázása. A legilletékesebb egyének egyike, Brusa Emil — előbb amsterdami, most turini egyetemi tanár, ki a németalföldi büntetőtörvény tervezésénél oly nagy munkásságot fejtett ki — vállalkozott a referensi tisztre. A hollandi törvény büntető-rendszerét nem óhajtja átvitetni szülőhazája viszonyaira. Ő itt az irlandi rendszer hive. Nagy tudományú, tanulságos beszédében nem lépett fel faltörőkos gyanánt a többi rendszerek esetleges jó tulajdonai ellen ; nem is kívánta, hogy ezentúl minden nemzet s minden ország az irlandi rendszert fogadja el ; de bebizonyitá, hogy egy rendszer sem zárhatja el magát az ujabb tapasztalatok vívmányainak befogadása elől s hogy nem áll érdekében a fegyenczek bizonyos osztályát bizonyos körülmények között a szabadban való foglalkozástól elzárni. Támogatást nyert e nézet a belga szakértők érvelésével. Stevens és Herbette csak annyit vihettek ki, hogy a resolutio szövegezése az egyes országok törvényeinek