Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/27 / 1. szám - Észrevételek a római congressus határozataira

4o Tauffer Emil káinak nagy számában kifejtett nézeteire, a szentesítendő elvek rövid felsorolására szorítkozik. Ezen elvek nagy része a congressus által csakugyan elfogadtatott, azon változtatással, hogy mig Föehring a letartóztatás időtartamának megállapítását a nevelő- vagy javító-intézet igazgatóságára óhajtja bízatni, addig a congressus e joggal — a legtágabb határok között — a bírót kívánja felruháztatni. A megszavazott resolutióban a 3-ik pont nem látszik okozatos kapcsolatban állani a két elsővel. Az összefüggés megértésére felemlítendő, hogy Spanyolországban ép napjainkban kerül a kérdés a törvényhozás elé. A tárgyalandó javaslat a «patria potestas» elveinek rendezését, veszi kiindulási pontul. Lastres képviselő indítványára a congressus e kérdés felől is nyilatkozott s miután egy külön uj pont felvétele lehető nem volt, a hozott resolutio ezen rokon természetű ügynél egy harmadik pontba szúratott be. Ad f. 4. A congressusi viták legérdekesbbike azon kérdés körül forgott, váljon a szülék a gyermekeik által elkövetett törvénysértésekért bizonyos esetekben bűnvádi uton fenyithetők legyenek-e vagy nem ? A civilis felelősség, a kártérítési kötelezettség kérdésében, a törvénykönyvek — igen kevés kivétellel — majdnem egyformán rendelkeznek. Nem így azonban a büntetőjogi felelősségről. E tekintetben a nézetek a congressuson is rendkívül elütöttek egymástól. Három tudós adott jogi véleményt: D'Haussonville vicomte, a franczia jogügyi enquetek fáradhatlan tagja ; Karnicki M. J., az orosz igazságügyi minisztérium tanácsosa, és dr. Getz Bemard, a christianiai egyetemen a büntetőjog tanára. Karnicki határozott «nem» mel válaszol, Getz *igen»-nel, mig D'Haussonville középutat ajánl. A kérdés azon sarkallik, váljon a szülék mulasztása avagy rosz példája (a bűntettre való csábitásnak, a bünszerzőségnek, a bűntettben való résztvételnek eseteitől eltekintve) «crimen sui generis» gyanánt elismertessék-e? Ellene felhozatott : a franczia Code civil 203. §-a, mely a szülék kötelmeit a gyermekek táplálására, fentartására és nevelésérc szorítja, de az oktatási kötelességről nem emlékezik. Ha ezt a törvény civiliter nem kívánja, ugy bizonyos, hogy annak elmulasztása bűnvádi uton csakugyan nem fenyíthető. Felhozatott a németalföldi törvényhozás példája. A büntető törvényjavaslatban a következő §. is benn volt : tA szülék avagy más a törvény által hasonló jogi minőséggel felruházott személyek, kik az atyai hatalmuk alá rendelt 16 éven aluli egyénnél valamely büntetendő cselekménynek elkövetését, melynél a kivitel megakadályozása hatalmukban állott volna, meg nem akadályozták: egy hónapig terjedő elzárással avagy 150 forintig terjedhető pénzbirsággal fenyitendők.» E javaslat oly kevés rokonszenvre talált, hogy azt a kormány még a nyilvános tárgyalás előtt visszavonta. Veszedelmes dolog volna egy uj büntetendő cselekményt, mely a «rosz nevelés* czimét viselné, létesíteni. Pártviszályok s valláskülönbségi zavarok által zaklatott államokban ezen uj fogalom, a családapák legszentebb érdekeinek letiprására, nemzetiségi, vallási avagy pártszempontok szerinti magyarázatokra adna alkalmat. Ellenkezik végül, a szülék tekintetében, a «non bis in idem* elvével.