Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/27 / 1. szám - A jogtalan eltulajdonítás mint a lopás tényálladékának eleme

38 Dr. Heil Fausztin : A jogtalan eltulajd. mint a lopás tényállad. eleme dig az tartandó szem előtt, hogy az elzálogosítás a tulajdonjog folyománya s hogy a kiválthatás puszta reménye az elzálogosításra irányzott szándéknak eltulajdonitási szándéki jellegét meg nem szüntetheti. Mindenekelőtt pedig szem előtt kell tartani, hogy miután csak is a subjectiv elem forog kérdésben, csak is a tettes subjectiv akarata bírhat jogi jelentőséggel. Csak az ő alapos meggyőződése, hogy az elvett tárgyakat kiválthatja, védheti őt a lopás vádja ellen. Az ellenben, hogy egy harmadik személy mit fog vagy mit nem fog tenni ? a tettes akaratkörén kivül esik s nem képezheti szándékának, a mely őt az elvételnél vezérelte ; közvetlen alkatrészét. Harmadik személyekre számitani nem lehet, ez még bizonytalanabb remény, mint a tettesnek azon puszta reménye, hogy hitel vagy valami szerencsés véletlen folytán majd talán meg fogja szerezhetni a kiváltásra szükséges eszközöket. Oly kiszámithatlan esetlegek, minők egy harmadik személynek elhatározása, a tettes szándékának megítélésénél tekintetbe nem vehetők. Legkevésbbé pedig lehet szó arról, hogy egy harmadik személynek jövendőbeli elhatározása fogalmilag döntsön a fölött, váljon elkövettetett-e lopás vagy nem.22 22 Az indokolás helyesen emeli ki még az elsőbiróság felfogásából folyó azon absurdumot, hogy valahányszor a lopás által két személy, a tulajdonos és a birlaló megsértetett, a tolvajnak büntetlennek kellene maradnia, ha arra szoritkozik, hogy az elvett dolgokat elzálogosítja s a zálogjegyeket a birlalónak megküldi, arra számítván, hogy a birlaló saját esetleges felelőssége szempontjából is, hajlandó lesz az elzálogosított tárgyakat kiváltani.