Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/27 / 1. szám - A jogtalan eltulajdonítás mint a lopás tényálladékának eleme

A jogtalan eltulajdonítás mint a lopás tényálladékának eleme ben kiváltja és a tulajdonosnak visszaadja és ha e mellett a körülmények által igazolt azon biztos meggyőződésben volt, hogy a dolognak a kellő időben kiváltására képes lesz * A Reichsgerichtnek ezen Ítéletéből indult ki az elsőbiróság s az eltulajdonitási szándék hiánya alapján felmentő ítéletet hozott a következő esetben :21 Vádlott mintegy 3000 márka értékű tárgyakat, melyek mint harmadik személyek tulajdona, atyjánál elzálogosítva voltak, utóbbinak birtokából beleegyezése nélkül elvett, s az atyai háztól megszökött. A tárgyakat Hamburgban és Kiéiben elzálogitotta s a zálogjegyeket atyjának megküldötte. Az apa indítványt nem tett. Az előzetesen eldöntendő kérdés, inditványi büntett-e ez s btkvünk 342. §-a (német btkv 247. §.) alá vonható-e, annak helyén lesz tárgyalandó. Itt elég annak megjegyzése, hogy az első bíróság a kérdéses lopásra, mint a mely által harmadik, idegen személyek tulajdonjoga megsértetett, a btkv. 342. §-át alkalmazandónak nem találta s hivatalból üldözendő lopás esetét látta fenforogni. Vádlottat azonban a lopás vádja alól felmentette, mert vádlott ezen cselekménye által csak kényszeríteni akarta atyját arra, hogy őt a tanulmányai folytatásahoz szükséges és neki kilátásba is helyezett pénzbeli segélyben részesítse, mert vádlott szándkéka csak is a tárgyak elzálogosítására irányult, a mit a zálogjegyeknek visszaküldése bizonyít, s mert vádlott azon alapos meggyőződésben volt, hogy atyja az elzálogosított tárgyakat ki fogja váltani. De a Reichsgericht (1884. jul. 3.) tiltakozott a fentebbi Ítéletében kifejezett elvnek ilyetén értelmezése ellen s a felmentő ítéletet megsemmisítette. Az indokok szerint cazon elv, hogy nem minden elzálogosítás szükségszerűen s feltétlenül eltulajdonítás s hogy azért a konkrét eset körülményei szerint a kizárólag az elzálogosításra irányzott akarat, mint csupán a dolog ideiglenes jogtalan használatára irányzott szándék, az eltulajdonitási szándékot kizárhatja, csak vajmi kivételes esetekre vonatkozik, a melyeknél t. i a tettesnek akaratiránya sajátszerű tényleges alakulatot nyer. Ezen elvnek czélja nem más, mint megakadályozni azt, hogy minden elzálogosítás, pusztán a tulajdonjog formális megsértése miatt, a lopás fogalma alá vonassék. Azért elvileg el kell ismerni annak lehetőségét, hogy ha valaki idegen dolgot kizárólag azon czélból vesz el, hogy azt elzálogosítsa, de egyúttal azon határozott akarattal, hogy az elzálogosított dolognak a kellő időben kiváltása által a tulajdonos jogait épségben tartandja: az in concreto ekként meghatározott szándék a lopás fogalma alól kivétessék. De mint szabály min21 Rechtsprechung 6. köt., 513. oldal.