Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/27 / 1. szám - A jogtalan eltulajdonítás mint a lopás tényálladékának eleme

3* Dr. Heil Fausztin Az eset a következő : Vádlott nő, hogy végrehajtással fenyegetett anyján segítsen, a náluk lakó K. téli kabátját ennek nyitott szekrényéből, beleegyezése nélkül elvette s elzálogosította (30 márkáért), két nap múlva azonban kiváltotta. Az első bíróság vádlott nőt lopás miatt ítélte el. Az Ítélet indokai szerint «a jogtalan eltulajdonitási szándék bővebb bizonyítást nem igényel, mert a kabát elzálogosítása annak eltulajdonítását feltételezi, s erre vádlottnőnek joga nem volt. Az eltulajdonitási szándékot nem zárja ki azon körülmény, hogy vádlott nő a kabátot csak elzálogosítani, s minél elébb kiváltani akarta.» A Reichsgericht az Ítéletet megsemmisítette. «Az elsőbirósági ítélet szerint, igy szól az indokolás, idegen dolognak (jogtalan) elzálogosítása feltétlenül s minden körülmények között (jogtalan) eltulajdonítást állapitana meg. Ezen felfogás azonban, jóllehet ugy a tudományban mint a gyakorlatban képviselőkre talált, helyesnek el nem ismerhető. A lopás tényálladékához szükséges eltulajdonitási szándék a tettesnek arra irányuló szándékát feltételezi, hogy az idegen dologot sajátjává tegye s a dolog fölött, ha nem is jogi, de tényleges uralmat nyerjen, a tulajdonos kizárásával. A szándéknak tehát arra kell irányulnia, hogy a tettes a dolog fölött akár maga akár mások érdekében mint tulajdonos rendelkezzék s a dolgot a tulajdonostól végleg elvonja. Az elzálogosítás mindenesetre oly jogi cselekedet, a melyre rendszerint csak a tulajdonos, egy harmadik pedig csak az ő beleegyezésével van jogosítva. De habár a tettes az idegen dolog elzálogosítása által oly jogot gyakorol, mely a tulajdonjogban gyökerezik s habár az elzálogosítás a dolog elidegenítésére s a tulajdonosnak a dolog fölötti tettleges uralmának végleges megszüntetésére vezethet, ezen következményeknek még sem kell minden esetben szükségszerűen előállniok. Az elzálogosító jogosítva van a dolgot kiváltani; az elzálogosítás önmagában tehát nem fosztja őt meg azon lehetőségtől, hogy a dolog birtokát visszaszerezze. Ha a tettes szándéka az elzálogosítás ama lehető következményeinek megakadályozására, tehát arra volt irányozva, hogy az elzálogosított dolgot annak idején kiváltsa s a tulajdonosnak visszaadja : ez esetben nem akarta a dolgot a tulajdonostól végleg elvonni s annak elvétele által annak vagyonát csökkenteni. De hogy az eltulajdonitási szándék kizártnak tekintethessék oly esetekben, a melyekben a lopás többi tényálladéki ismérvei fenforognak, ahhoz nem elegendő az, hogy a tettes a kiváltáshoz szükséges eszközökre nézve oly puszta reménynyel kecsegtesse legyen magát, a melyről tudta, hogy talán nem is fog teljesülni. Az eltulajdonitási szándék kizártnak csak akkor tekinthető, ha a tettesnek már eredetileg nem volt más szándéka mint az, hogy az elvett dolgot elzálogosítja, a kellő idő-