Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/27 / 1. szám - A jogtalan eltulajdonítás mint a lopás tényálladékának eleme

A jogtalan eltulajdonítás mint a lopás tényálladékának eleme 35 ból vette el, hogy elzálogitsa, a kiváltás és visszaadásnak nemcsak szándékával, hanem a körülményekből alaposan meríthetett biztos kilátásával is járt el. Az első esetben az eltulajdonitási szándék kétségtelen s a dolus eventualis által nem záratik ki; mert a dolognak a tulajdonostól való végleges elvonása, a dolog állagával mint sajátjával való rendelkezést s igy eltulajdonítást képez. Kérdés tehát csakis a második esetre vonatkozólag merülhet fel. Ezen esetben a tettes szándéka nem irányulván még eventualiter sem a dolog végképeni elvonására, a visszaadás és kiváltás szándékával s ennek alapos kilátása mellett tett elzálogosítás a dolog állagát nem érintő azon használat fogalma alá vonható, mely az eltulajdonitási szándékot meg nem állapítja. Ezen felfogást, melynek ellenkezőjéről M e r k e 1 azt mondja, hogy általa az eltulajdonítás fogalmának oly terjedelem adatnék, a minőre sem a szónak rendes értelme, sem a törvény elegendő támpontokat nem nyújt, a magyar btkv szempontjából feltétlenül el kell fogadni; mert a btkv által az eltulajdonítás és az elzálogosítás közt kifejezetten elismert különbség de lege lata nem tagadható. Ezen, de csakis ezen esetben tehát a lopás tényálladéka az eltulajdonitási szándék hiányánál fogva meg nem állapitható 18 A magyar judicaturában e kérdéssel tüzetesen foglalkozó ítéletről nincs tudomásunk. A német ujabb judicatura a mi álláspontunkon áll. így a bajor semmitőszék (1876 július 22.) kimondotta, hogy «az elzálogosítás eltulajdonítást képez, ha az elzálogosítás a kiváltás szándéka vagy kilátása nélkül történt».19 A lipcsei Reichsgericht (1883. decz. 20) :20 «nem cse lekszik (jogtalan) eltulajdonitási szándékkal az, a ki idegen dolgot azon czélból vesz el, hogy azt elzálogosítsa, de azon határozott szándékkal, hogy a dolgot kiváltsa s a tulajdonosnak viszszaadja; s a körülmények által igazolt azon meggyőződésben, hogy ezt meg is fogja tehetni.* 18 Nem lehet tagadni, hogy ez némi inconvenientia. Mert legalább is inconvenientiának kell mondani, hogy mig az, a ki birlalatában levő idegen dolgot jogtalanul elzálogosít, feltétlenül sikkasztás miatt büntetőjogi felelősségre vonandó ; addig az, a ki e czélból az idegen dolgot másnak birtokából elveszi, tehát súlyosabb jogsértést követ el (súlyosabbat ép azon arányban, a melyben a lopás súlyosabb a sikkasztásnál), büntetlen marad. De ez szükségképi következménye annak, hogy a 355. §-ban emiitett elzálogosítás a 333. §-ban nem említtetik. A javaslatnak a lopási szakaszban az elzálogosi'ást nem kellett külön említenie, mert ez az abban büntetendőnek nyilvánított furtum usus fogalma alá esett. A törvényhozás azonban a furtum usust kihagyta s arra természetesen nem gondolt, hogy a sikkasztásnál az elzálogosítást meghagyván, enyhébb delictumnál nagyobb szigorral járt el, mint az ennél súlyosabb lopásnál. 19 Riv. Pen. 7. köt., 81. oldal. 20 Rechtsprechung 5. köt., 797. oldal. 3*