Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/27 / 1. szám - A jogtalan eltulajdonítás mint a lopás tényálladékának eleme

34 Dr. Heil Fausztin használja, annak, ha csak más okok az ellenkező mellett nem bizonyítanak, ugyanazon értelmet is akarja tulajdonítani. Ebből s azon további körülményből, hogy a törvényhozó a 355. §-ban, a 333. §-tól eltérőleg, az eltulajdonítás mellett az elzálogosítást is külön említi, következik, hogy a magyar törvényhozó az elzálogosítást az eltulajdonítástól megkülönbözteti, vagy is hogy az elzálogosítás önmagában véve még nem eltulajdonítás. De ebből korántsem következik, hogy az elzálogosítás soha sem állapithat meg eltulajdonítást, hanem csak az, hogy az elzálogosítás önmagában véve még nem mindig eltulajdonítás. A lopás fogalmára vonatkozólag jelesül, az előbbeniekből az következik, hogy az elzálogosítás czéljából történt elvétel nem állapit meg lopást, de csak annyiban nem, a mennyiben az elzálogitás olyan, hogy az az eltulajdonítás fogalma alá nem vonható ; miből ismét az következik, a mit már fentebb mondottunk, hogy az ezúttal feltett kérdésre csak distinctiókkal lehet felelni. A distinctiók megtételét a következőkben kisértjük meg : a) A tettes az elvett dolgot elzálogosítja, kiváltás és visszaadás szándéka nélkül. Ez kétségtelen eltulajdonítás. Az elzálogosítás csak az eltulajdonított dologgal való rendelkezés jellegével és jelentőségével bír. b) A tettes az elvett dolgot elzálogosítja s erről a dolog tulajdonosát értesiti azon czélból, hogy ez dolgát kiválthassa s p. o. megküldi neki a zálogjegyet. Ez is kétségtelen eltulajdonítás. A kérdés nem az lehet, lopás forog-e fenn, hanem csak az, hogy milyen érték tekintendő ellopottnak, melyik érték veendő minősítés alapjául: az elvett dolognak értéke-e, vagy a dologra felvett zálogösszeg ? Ezen esetről mindjárt szólani fogunk. c) A tettes az elvett dolgot azon czélból veszi el, hogy elzálogosítsa s ekként pillanatnyi szükségén segítsen, de egyúttal azon szándékkal, hogy a dolgot kiváltja s a tulajdonosnak viszszaadja. Ezen eset kézzelfogható subdistinctióra vezet, arra, hogy a) a tettes azon tudatban cselekszik, hogy a kiváltás esetleg nem is fog módjában állani; a tettes nem számithat bizonyossággal arra, hogy a kiváltásra szükséges eszközökkel annak idején rendelkezni fog; a tettes tehát szükségszerű tudatában van annak, hogy az elzálogosított dolgot esetleg végképen elvonja a tulajdonostól, illetve attól, a kitől azt elvette, mert az elzálogitást a kiváltás biztos kilátása nélkül eszközölte, vagy p) a tettes a körülmények által igazolt azon meggyőződésben volt, hogy a szándékba vett kiváltást eszközölhetni fogj?, hogy az elzálogosítás, a dolognak kellő időbeni kiváltása folytán, kárt nem fog okozni. Midőn tehát a tettes a dolgot azon czél-