Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/27 / 1. szám - A jogtalan eltulajdonítás mint a lopás tényálladékának eleme

30 Dr. Heil Fainztin ellenkezőleg azt tételezi fel, hogy a tulajdon «egész praktikus tartalma* kiaknáztassék.1'2 A bécsi semmitőszék (1884: okt. 23.) a következő esetben állapított meg lopást :13 Két fogoly a ragusai fogházból megszökvén, egy csónakon átkeltek a másik partra, az átkelés után pedig a csónakot elsülyesztették. A védelem arra hivatkozott, hogy vádlottak csak menekülni akartak s hogy a csónakot nem eltulajdonitási szándékkal, hanem azért sülyesztették el, hogy a szökés nyomait eltüntessék. De a semmitőszék kimondotta, hogy «lopás forog fenn, ha az idegen dolog oly módon használtatik, hogy a tulajdonos azt többé talán vissza sem kaphatja, hogy jelesül nem furtum usus, hanem valóságos lopás, midőn a tettes a dolgot használata után saját sorsára, a véletlenre hagyja s ez által a dologgal ugy rendelkezik, mint sajátjával » Midőn a tárgy csak «zálogul» vétetik el, eltulajdonitási szándék nem forog fenn. Ily esetekben azért az intentionalis elem hiányánál fogva lopás meg nem állapitható. A zálogjog ugyanis «jus in re aliena», idegen dologra vonatkozó dologbeli jog. A zálogjog, fogalmánál fogva feltételezi az idegen dolgot. Saját dolgán senkinek sem lehet zálogjoga. Confusio esetében, midőn t. i. a tulajdonjog és a zálogjog ugyanazon személyre száll, a zálogjog megszűnik. A ki tehát idegen dolgot azon czélból vesz el, hogy azt kézizálogkép tartsa, tehát a dolgon zálogjogot gyakoroljon, az a dolgot nem akarja eltulajdonítani, mert a zálogjog gyakorlatára irányzott szándék és az eltulajdonitási szándék egymást fogalmilag kizárják. így itélt a m k. Curia 1883. évi szept. 28. 6483. sz. — 1883. évi október 2. 5395. sz.14 Ugyanezen elvet mondotta ki 12 így körülbelől fejezi ki magát Merkel is : «Unrichtig würde es dagegen sein, eine Zueignung in jeder Handlung finden zu wollen, welche einen Act der Ausübung des Eigenthums darstellt, denn es handelt sich nicht darum, dass eine einzelne Wirkung des Eigenthums usurpirt werde, sondern darum, dass es der ganze praktische Inhalt desselben werde.» Nézetünk szerint ez által az eltulajdonitás fogalma kelletinél tul megszorittatik. De másrészt ezen felfogás mellett is a kérdéses esetben eltulajdonításról szólani nem lehet. Váljon nem meriti-e ki s nem usurpálja-e a tulajdon egész practicus tartalmát az, a ki a dolgot derelinquálja, épen ugy mint az, a ki azt eladja, vagy elajándékozza ? Amaz épen ugy rendelkezett a dolog állagával, mint emez. S ebben fekszik az eltulajdonitás lényege. 13 Riv. Pen. 21. köt., 367. oldal. A koronaügyész ez eset alkalmából következőleg érvelt : Való, hogy a furtum usus lopást nem állapit meg, mert «birtokból való elvétel» nem forog fenn, midőn a tettes a dolgot azon szándékkal veszi el, hogy azt vett használat után visszaadja. De ez elv nem alkalmazható a jelen esetben, midőn a szökevények a csolnakkal mint sajátjukkal rendelkeztek, az által, hogy azt vett használat utána véletlenre bízták.* És ez teljesen megfelel az eltulajdonitás a szövegben általunk adott fogalom meghatározásának. u Bűnt. Jog Tára 7. köt., 133, és 262. oldal.