Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/27 / 1. szám - A jogtalan eltulajdonítás mint a lopás tényálladékának eleme

A jogtalan eltulajdonítás mint a lopás tényálladékának eleme 29. fogoly reflexiója különösen kiterjedne az általa használt, illetőleg rajta levő rabruhára, ezen ruhának saját tulajdonába vétele, eltulajdonítást czélzó akaratának és elhatározásának eredménye legyen ; ezen helyzet pedig az elvétel és eltulajdonítás dolosus voltát kizárja.» A kérdést tehát a magyar judicatura szempontjából ez értelemben eldöntöttnek kell tekinteni. A tudományos buvárlat előtt minden esetre nyitva marad azon kérdés további taglalása, váljon a szökő fogoly azon «tudata,* hogy ő a rabruhának a jogosult birtokából való végleges elvonása által a rabruhát eltulajdonítja, nem elegendő-e az eltulajdonitási szándék megállapítására, s váljon a cselekménynek esetleg teljes discriminatiója nem az eltulajdonitási szándék hiányára, hanem az elhatározásra ható motívum erejére való méltányos tekintetre vezetendő-e vissza í11 A most tárgyalt eset egyébiránt más alakulatban is fordul elő. így Merkel közöl egy esetet, a melyben egy megszökött fegyencz a mezőn hagyott ekéről leszakította a csoroszlyát s azzal bilincseit leverte. Ezen használata után a vasdarabot egy közeli erdőben eldobta. A kasseli felebbviteli főtörvényszék lopást állapitott meg. Rotering ezen felfogást nem helyesli. Mert az ideiglenes használat által (a vasdarabnak a bilincsek leverése czéljából használata) e fegyencz a vasdarabot még nem tette sajátjává. Ezen felfogás téves, mert nem az ideiglenes használat, hanem az a döntő körülmény, hogy a fegyencz az által, hogy a vasda rabot nem ott hagyta, a hol azt találta, hanem magával vitte s az erdőben, tehát oly helyen, a hol a tulajdonos ezt előreláthatólag meg nem találhatja, eldobta : a dolgot a tulajdonos birtokából végleg elvonta és a dolog állagáról rendelkezett, vagy is a jus disponendit bitorolta. Rotering erre is reflectál ugyan, de azt mondja, hogy ez a tényálláson mit sem változtat, mert a tulajdonjog egyes hatásának bitorlása nem képez eltulajdonítást, mely 11 JB. Jog Tára 8. köt, 241. oldal. Ezen eset más szempontból is képezte kérdés tárgyát, azon szempontból t. i., váljon a rab birtokában van-e a rajta levő ruhának, váljon tehát, ha annak eltulajdonítása büntetőjogi beszámítás alá esik, az lopást vagy sikkasztást képez-e. A kir. tábla fent hivatkozott Ítélete vádlottat a lopás vádja alól azért is felmentette, mert a ruha az ő birtokában volt. A m. k. Curia döntvénye terjedelmes indokolásban kifejti, hogy a rab, a ki maga is az igazgató vagy felügyelő hatalma és őrizete alatt áll, nem lehet a rabruhának birtokában vagy birlalatában. Ezen, különben evidens igazságot belátta, de azon második igazságra, hogy a rabruha a fogház igazgatóság birtokában van, s hogy azért a szökőfogoly a ruhát szükségszerűen a fogház-igazgatóság birtokából veszi el, nem volt kellő tekintettel azon jeles criminalistánk, a ki a kir. tábla fentebbi Ítéletének megbeszélése alkalmából a kérdéses cselekményt a btkv 367. §-a szerint vélte minősitendőnek, mert a rab csak véletlenségből, t. i. a sikerült szökés által jutott a rabruha birlalatába. A motívum discriminaló ereje természetesen a positiv törvényben nem talál támpontot, mert az «ellenállhatlan erő», ily értelemben nem magyarázható.