Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/27 / 1. szám - A jogtalan eltulajdonítás mint a lopás tényálladékának eleme

A jogtalan eltulajdonítás mint a lopás tényálladékának eleme 27 húzta, kabátját pedig a fegyenczzubbony alatt rejtette el. Útközben a rabruhát a vasút mentéri eldobta. Vádlott, ki a fogházban a konyha mellett volt alkalmazva, tagadta, hogy szándékában lett volna a rabruhát jogtalanul eltulajdonítani. A ruhát csak azért vette magára, hogy szökését észrevétlenül eszközölhesse s mert a fogház udvarában levő kutyák által üldöztetett, nem állott módjában a rabruhát még a fogház falain belül eldobni. Az elsőbiróság vádlott ezen előadását egész terjedelmében valónak fogadta el s annak alapján az eltulajdonitási szándékot bebizonyitottnak nem találván, vádlottat felmentette. A Reichsgericht lényegileg ezeket mondja : Az összefüggés szerint az elsőbiróság által bebizonyitottnak vett szándék csak akként érthető, hogy vádlott a rabruhát csak addig akarta megtartani, mig a fogház falain át észrevétlenül menekülhet, hogy tehát szándékában volt a rabruhát még a fogház íalain belül magáról ledobni s a fogház udvarában hagyni ; hogy azonban később, ezen szándék megváltoztatásával, azon elhatározásra jött, hogy a ruhát magával viszi és pedig azért, mert sietségében és az üldöző őrebek által szoríttatva, a ruhától az udvarban nem szabadulhatott. De ezzel az eltulajdonitási szándék helyesen vétetik tagadásba. Mert kétségtelen, hogy az első bíró felfogása szerint vádlottnak szándéka akkor, midőn a fogház falain belül a rabruhát magára húzta, hogy azzal saját ruháit elfödje, nem irányult másra, mint a ruhának ideiglenes, az eltulajdonítást magában nem foglaló használatára; a fogház falainak átmászása után pedig a rabruhát csak azért vitte magával, hogy a szökésben fel ne tartóztassák s ne akadályozzák, de nem azért, hogy azt eltulajdonítsa. Ezen felfogásban jogi tévedés vagy az eltulajdonítás fogalmának félreismerése nem észlelhető. Az első biró ugyan bebizonyitottnak vette azt is, hogy vádlott a rabruhát a vasút mentén eldobta, derelinquálta. De a megállapított tényállás szerint ki van zárva azon feltevés, hogy vádlott erre már akkor határozta el magát, midőn szökését előkészítette. Önmagában pedig a derelinquálás ténye nem áll ellentétben az eltulajdonitási szándék hiányával. (?) Mert nem lehetetlen, hogy vádlottnak a ruha eldobásánál szándéka csak az volt, hogy az eltulajdonitási szándék nélkül elvett ruhától használat után szabaduljon, midőn erre kellő alkalom kínálkozott s nem az, hogy ez által a ruhával mint tulajdonával rendelkezzék.0 9 Rechtsprechung 6. köt., 443. old. Az államügyészség azon felfogásból indult ki, hogy a szökés körülményei kétségtelenné teszik, hogy vádlottnak szándékában volt a rabruhával megszökni, azt a tulajdonos birtokából végleg elvonni s akár megtartani, akár elidegeníteni, akár derelinquálni. De ez mint ténykérdés a Reichsgericht által nem találtatott felülvizsgáihatónak. A ténykérdéssel mi sem foglalkozunk. Csak alkalmat veszünk magunknak annak megjegyzésére, hogy ha a birtokbóli elvétel con-