Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/27 / 1. szám - A jogtalan eltulajdonítás mint a lopás tényálladékának eleme

2 6 Dr. Heil Fausztin január 21-ki Ítélet : A ki a takarékpénztári könyv értékét csökkenti az által, hogy a betétnek egy részét felveszi és a tulajdonos kárával megtartja, az a takarékpénztári könyvet ezen részében eltulajdonította. A takarékpénztári könyv értéke csak követelési jogban áll ugyan, de a papiros, az okirat, nemcsak a követelés bizonyítékául szolgál, hanem a követelés is kiválóan az okirat az okirat birtokához van kötve ; az okirat tehát tartalmánál fogva substantialis értékkel bir.»8 Az eltulajdonitási szándéknak általunk adott fogalommeghatározása mellett sokkal egyszerűbben jutunk ezen s hasonló esetekben a helyes eredményre, és pedig akár önálló értékkel biró papírokról, p. o. takarékpénztári könyvekről, akár p. o. kötelezvényről van szó Mindeden esetekben ugyan is kétségtelen, hogy nem használatról, hanem a «jus disponendi» bitorlásáról van szó. Ez pedig az eltulajdonitási szándékot megállapítja. Az eltulajdonitási szándék ekkénti értelmezése mellett könnyű lesz azon sokat vitatott kérdés eldöntése: váljon a rabruhában megszökött fegyencz a magával vitt s az állam tulajdonát képező ruhát jogtalanul tulajdonitja-e el ? A lipcsei Reichsgericht (1884: jun. 17.) a bíróság felmentő ítélete ellen emelt semmiségi panaszt elvetette. Nem azon oknál fogva ugyan, mintha ilyen eset lopást soha sem képezhetne, hanem azért, mert a konkrét esetben abban, hogy az elsőbiróság a jogtalan eltulajdonításra irányzott szándékot fenforgónak nem találta, jogi tévedést nem látott. A tényállás szerint vádlott a fogházból akként szökött meg, hogy az állam tulajdonát képező nadrágot saját nadrágja fölé * Különös s elfogadhatlan felfogást tanusit e kérdésben Rotering (idézett czikkében). Teljesen helyes, a mit a használat általi eltulajdonításra mond : A meddig a használat egyáltalán nem, vagy csak minutiosus értékcsökkenéssel jár, az eltulajdonítást nem képez. «Eine unbefugte Benutzung ist im Allgemeinen keine Zueignung» (Unterschlagung : Schwarze Com. 623 old.), de igenis eltulajdonítás forog fenn, ha az elhasználás, az értékcsökkenés oly mérvű, hogy a körülmények szerint a tulajdonosnak akaratát, hogy a dolgot most is sajátjának elfogadja, kizártnak kell tekinteni. De téved s elfogadhatlan következtetésre jut, midőn a bemutatóra szóló papíroknál is ezen elvet akarja alkalmazni, szerinte ugyanis : aj ha a tettes az egész értéket felveszi, akkor a papir, in specie takarékpénztári könyv, teljesen értéktelen ; ez esetben elhasználás általi eltulajdonitás forog fenn. «Der Tháter steht dem Diener gleich, der die unbefugtenveise benutzten Kleider seines Herrn, nachdem er sie abgenutzt, diesem zurückgestellt hat». bj ha az érték legnagyobb része felvétetik, ugy hogy a tettesnek tudnia kell, hogy a papir tulajdonosa azt mint reá nézve relative értéktelent vissza fogja utasítani, (váljon ki fogja ezt tenni ?), akkor is elhasználás általi eltulajdonitás s igy megfelelő esetekben lopás forog fenn. De ha c) az értéknek csak csekély része vétetik fel; akkor nem forog fenn lopás (!). Ez akkor teljesen analóg azon szolga esetéhez, a ki másnak az öltönyét egyszeri használatra felveszi. De büntetendő a tettes a btkv. 406. §-a szerinti okirathamisitás vétségeért. A tévedésnek oka, hogy a szerző nem látja be, hogy itt nem a jus utendi, hanem a jus disponendi bitorlásáról van szó.