Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/27 / 1. szám - A jogtalan eltulajdonítás mint a lopás tényálladékának eleme

A jogtalan eltulajdonítás mint a lopás tényálladékának eleme 25 Vita tárgyát képezte — nézetünk szerint egészen indokolatlanul — a takarékpénztári könyv elvétele azon esetben, midőn a tettes a betétnek csak egy részét vette fel s ezután a könyvet visszaadta. Egy ily esetben az elsőbiróság vádlottat okirathamisitás miatt büntette azért, mert a felvett pénzről, a takarékpénztári könyv tulajdonosának neve alatt — tehát hamis — nyugtát állított ki; a lopás alól ellenben vádlottat felmentette, mert vádlott a takarékpénztári könyvet csak a pénz felvételére akarta «használni» (!), a dolognak ideiglenes használat czéljából való elvétele pedig eltulajdonítást nem képez, mert az eltulajdonítás fogalma tettesnek azon szándékát feltételezi, hogy az elvett dolog állaga a kárositottól végleg elvonassék, hogy a dolog fölött mindazon jogok gyakoroltassanak, melyeket csak a tulajdonos gyakorolhat tulajdonjogánál fogva. A lipcsei Reichsgericht (1884. máj. I.) az ítéletet megsemmisítette, «mert az eltulajdonítás fogalma nem feltételezi az elvett dolog állagának definitív elvonására irányzott szándékot; ellenkezőleg, eltulajdonítás forog fenn akkor is, ha az elvevő czélja csak egy oly intézkedés tételére irányult, mely kizárólag a tulajdonost illeti. A tettes czélja a jelen esetben az volt, hogy a könyv bizonyító erejének felhasználása mellett a betét egy részét felvegye. A tettes nem oly használatot akart, a minő a nem tulajdonost (p. o. a kölcsönvevőt, a bérlőt) is megilleti az idegen dolog fölött, hanem szándéka arra irányult, hogy a dolog fölött mint tulajdonos rendelkezzék.* Az indokolással nem kell mindenben egyetérteni, de a döntés kétségtelenül helyes. Az indokolás elfogadhatósága attól függ, váljon a takarékpénztári könyvet, mint a Reichsgericht teszi s az indokokban meg is mondja, adóslevélnek, kötelezvénynek tekintjük e, mely csak mint a követelésnek bizonyítéka jöhet tekintetbe ; vagy pedig az államügyészség helyesebb felfogását fogadjük-e el, mely szerint a takarékpénztári könyv önmagában érték, a követelésnek, a melyről szól, képviselője (Werthtráger der in derselben enthaltenen Forderung), annak elvétele tehát egyértelmű azon értéknek elvételével, a melyről az szól. Minthogy tehát a tettes az értéket részben eltulajdonítani akarta, a takarékpénztári könyv elvétele is csak eltulajdonitási szándékkal történhetett.7 Eltulajdonítást állapított meg hasonló esetben egy 1863. évi 7 Rechtsprechung 6. köt., 328. old. Az államügyészség indokai alkalmazhatók mindazon okiratok ellopásánál, melyek önmagukban értéket képeznek, p. o. bemutatóra szóló papírok, váltók ; a Reichsgericht indokolása pedig alkalmazható lesz p. o. egy kötelezvénynek azon czélból elvétele esetében, hogy az az adóstól behajtassák vagy az adósnak jutalmazás mellett vagy a nélkül kiszolgáltassek, mely utóbbi esetben (Merkel által felhozott példa) azonban, nézetünk szerint, a btkv 406. §-a forogna fenn.