Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/27 / 1. szám - A jogtalan eltulajdonítás mint a lopás tényálladékának eleme

-4 Dr. Heil Fausztin A használattal azonban nem tévesztendő össze az «elhasználás*, mely a dolog állagát érintvén, feltétlenül az eltulajdonítás fogalma alá esik. E tekintetben jelentőséggel bir az elhasználható és el nem használható dolgok civiljogi fogalma (res consumtibiles, res non consumtíbiles), a mennyiben már az egyszerű használat is elegendő az eltulajdonításra, ha olyan dolgokról van szó, melyek egyszeri használat által elhasználtatnak; a mi a res non consumtibiles esetében azért nem mondható, mert itt a használat a dolog állagát egyáltalán nem vagy alig észrevehetően érinti. A ki másnak lovát elveszi, hogy egy sétalovaglást tegyen, az a lovat nem eltulajdonitási szándékkal vette el; épen ugy nem az inas, a ki urának frakkját felveszi, hogy bálba menjen. De ha a ruhát addig hordja, mig jó részben elhasználja, akkor az eltulajdonitási szándék hiányára nem fog hivatkozhatni.6 Az, hogy az elhasználhatlan dolog az egyszeri használat alkalmával tönkre megy, p. o. a ló megbotlik, s lábát töri, a dolgon mit sem változtat. Máskép áll a dolog, ha az elvevő ezen eredményt s talán mint valószínűt előrelátta, mert így implicite a do log állaga fölött is akart rendelkezni. Ilyen értelemben helyesen eltulajdonítást láthatni az Inst 4 : I : 6. §-ában említett azon egyén cselekedetében «qui equum gestandi causa commodatum sibi . . . in aciem perduxisset». kai s a kamatok kamataival önként visszafizeti a meglopottnak ; a turini semmitőszék Ítélete szerint ez becsületes ember s nem tolvaj, mert az elvétel nem volt definitív. De tenyéren fekszik a két eset közötti rendkívüli különbség. A Titius pénzét ellopott tolvaj, még ha az elvételnél mindjárt azon szándéka volt, hogy ha meggazdagodik, a pénzt visszaadja, a pénzzel, az állaggal mint sajátjával rendelkezett, s kitette azt a veszteség esélyeinek is, holott a szövegben emiitett vádlottak a könyv tulajdonát nem érintették. Furtum usus ellenben igenis fenforog. 6 Egy érdekes analóg esetet közöl Carrara: (Progr. IV. köt. 2038. §.) Egy jó barátja, Angliában szert tett Foscolo Hugó, egy kiváló olasz tudós arczképére, mely rendkívüli értékkel birt. Egy fényképész a képről fénykép-másolatokat akart készíteni, de a tulajdonos, nagyon előnyös ajáilatok daczára, nem akarta e czélra átengedni. Mit nem tett a fényképész ? Felhasználván egyszer a kép tulajdonosának távollétét, a megvesztegetett szolga által a képet műtermébe hozatta, lefényképezte s azután a tulajdonos lakására visszavitette. Carrara szokott szellemdus érveivel bizonyítja, hogy itt lopás forog fenn, természetesen furtum usus ; fenforog. I ör a tulajdonjog megsértése a tulajdonos effectiv megkárosításával, mert az eredeti kép csereértéke csökkent ; 2-or az animus lucri; 3-or a dolus, mely szükségszerűen megállapíttatik azon tudat által, hogy a tettes a tulajdonos akarata ellenére rendelkezik a dologgal, mint sajátjával; 4-er fenforgott az elvétel materialis eleme is, mert a kép lefényképezés czéljából elvitetett a fényképész műtermébe. De ha a kép a tulajdonos lakásán fényképeztetett volna le, a nélkül hogy a fényképész csak hozzá nyúlt volna is a képhez ? Carrara bevallja, hogy ez esetben a fényképész igenis védhette volna magát azzal, hogy elvétel hiánya miatt lopás fenn nem forog. Bevalljuk, hogy azzal, hogy a véghezvitel ily modalitiásaitól függjön azon kérdés eldöntése, fenforog-e büntetendő cselekmény vagy nem, egyetérteni nem tudunk. Nézetünk szerint különben a contrectatio ez esetben is fenforgott volna. Mert a czél — a kép vonásainak megszerzése — mindkét esetben egyaránt eléretett.