Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/27 / 3. szám - A szomszédjogi oltalom. 8. [r.]

A szomszédjogi oltalom 215 volitása gazdáját illeti, azon veszély sem támadhatott volna, ezt az imént kifejtettek után — ugy hiszem — telesleges bizonyítanom. Egyébiránt ne higyjük, hogy miután a vitium aedium. operis folytán károsodottak az itt képviselt elmélet szerint feltétlenül kereset utján igényelhetnek kártérítést, ők azért nyugodtan tűrni tartoznak a Damokles kardja gyanánt folyton fejük felett lebegő veszélyt vagy legfeljebb rendőri segélyt vehetnek e miatt igénybe Ez kimondaatlanul fonák, következetlen, demindenekfelett a veszélynek kitett felek iránt megboc-áthatlanul igazságtalan elmélet volna. Vagy az elpusztult szülei házért, melyhez annyi kedves emlék fűződött és annak romjai alá temetett száz meg száz tárgyért, melyne szivünk csüngött, a zserettetel ültetett és évek óta faradhatlanul ápolt gyümölcsfákért, a valamely ősünkre emlékeztető hatalmas hársért, hát még egy a^ elpusztult házban oda veszett kedves rokonunkért vagy elvesztett egészségünkért nyerhetünk-e bármily tekintélyes összegben valódi rs teljes kárpótlást, egészen mellőzve azon kérdést, hogy a kártérítésre kötelezettnek vagyoni viszonyai hányszor engedendik elvben meglevő jogunkat gyakorlatilag is érvényesíthetni ? Hol v.in aztán még a kártalanítás azon súlyos gond- és nyugtalanságért, melyet a folytonos veszély annyi kedves birtokát, talán saját és hozzátartozóinak életét és testi épségét féltő tulajdonosnak okoz ? Nem, ezen elmélet sehogy sem fogadható el ; ha másokat veszélyeztető hibás műnek előállításában, vagy eredetileg hibátlannak könnyelmű elhanyagolásában illetve bármi okból megromlottnak fenntartásában, mint fentebb láttuk, általában jogtalanság rejlik, az mindenekfelett a szomszédi viszonyból eredő kötelezettségeknek elhanyagolása, és a szomszéd jogán ejtett súlyos sérelem : a fenyegetett szomszéd tehát minden esetre jogosítva van ily műnek kellő javítását, átalakítását és ha szükséges, lebontását per utján és pedig negatoria in rem acti o-val követelhetni, sőt minthogy az idegen birtokot veszélyeztető vállalat kezdeményezése birtokháboritást involvál, a kezdettől fogva hibás művek előállítója ellen azonfelül sommás birtok keresettel is felléphet a szomszéd. Váljon a telektulajdonos szomszédja ellenében már a rómaiaknál is ekkép kelhetett veszélyeztetett érdekeinek védelmére ? Kétségtelennek tartom, hogy a római jog ezen czélra sem a most említett kereseteket, sem a cautión kivül bármi más jogi eszközt nem bocsátott a tulajdonosnak rendelkezésére. Ez a közönséges felfogás szerint abból következik, hogy a cautio d. inf. szigorúan subsidiarius jogorvoslat, ugy, hogy annak puszta említése egy adott esetben teljes bizonyíték arra nézve, hogy azon esetben a jogkeresésnek minden más utja el volt zárva az érdekelt fél előtt. Nem kutatom itt, váljon a rómaiak igazán kizárólag azon esetekre