Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/26 / 2. szám - Törvénytervezet a törvényes örökösödésről. 10. r.

Törvénytervezet a törvényes örökösödésről bírósága is: ez eljárás, mert competéntia közelebbről itt birói hatáskör kérdése. V. ö. M. Ig. Dt. B. 274. old. Másodszor: különben is kérdéses, czélszerü-e az eljárási utat mindenképen odaterelni ? Egyebektől eltekintve : hátha az egyházi biró megtagadja az actoratust az örökösöknek ? Harmadszor : vegyes házasság esetén, melyiknél a két fórum közül legyen a befejezés sikeres? Negyedszer : nem is épen szükségképen csak az örökösökről (ha nem tévedünk, rokonok értetnek alatta) van szó. Lehet a jóhiszemű házastárs is, a ki az őt különben kizáró törvényes házastárssal szemben áll. Verb. örökösödésre hivatott, Ért. 38. §., 2. kezd. 23. M e g d ö n t é s r e. Az ily kereset támasztása tehát a felek között a helyzetet egyenlőtlenné teszi. Ha a másik fél (alperes) hal el, a megdöntő, ez igenis, örökösödik. Szintúgy a válási keresetnél is. Azonban ez egyenlőtlenség a megdöntésre jogosult javára általában a házassági viszony tekintetében meg van, a mennyiben tőle függ, a peitől bármikor visszalépni, s ezzel a házasságot fentartani. A midőn mindkét fél jogosult a megdöntésre (péld. nősztehetetlenségnél) ? Lásd imént 21. 24. ítélet után jogositva marad-e az öröklésre az, a ki a házasságot megdöntötte ? Ért. szerint a tagadó felelet nem épen kétségtelen. Lásd fentebb 13. 25. Indokolni látszik e tételt ez öröklésnek specificus alapeszméje, 62 a mely a házi szövetség (életközösség) tényleges valóságához a legbensőbben tapad. Lásd fentebb IV. 3. Az EE. keretében is (v. ö. fentebb IV. 1.) e szempont figyelmet érdemelne. Lásd Plan. tab. fentebb 12. id. h., a hol a királyi tábla az özvegyi jogot is megtagadta, egyszerűen ex e o, quod (vidua) marito non convixerit. Továbbá 1885. XI. t.-cz. (nyugdíj t.) 34. §. b) pont. A német közönséges magánjogra nézve Windscheid 570. §., 4. jegyz., 574. §., 4. jegyz. («factisches Zusammenleben»). X. FEJEZET. Lemondás. 63 — 67. §§.* 1. Az EE. is e Fej.-et, eltérve a mintáktól, a törvényes örökösödésnél adják (KTerv. II. czim VII. Fej., Ért. II. cz. VI. Fej.). Lásd ennek helyes okait KTerv. Ind. 52. old., továbbá Jk. 82. old. (Teleszky). A collatióról szóló Fej.-nél (KTerv. VI., Ért. V., saját XI.) előbbre tettük, mivel a lemondás magára a törvényes örökösödési rendre és mértékre, mig amaz csak ez utóbbira van kihatással. Általában ugy a jelen, mint a köv. Fej.-ünk tulnyomólag csak szerkezeti átalkotása az EÉ.-éinak, melyeket már régebben (M. Ig. XVIII. k., 394. old.) a sikerültebbek közé véltünk sorolhatni. 2. Létjoga felett ez intézménynek az Értekezlet-en élénk vita volt. Oberschall provocálta azzal, hogy ő «mint káros intézményt kiirtaná * A szöveget lásd M. Ig. XXV. köt. 459. old.