Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/26 / 2. szám - Törvénytervezet a törvényes örökösödésről. 10. r.

n6 Dr. Zsögöd Benő jogunkból». Nem járult hozzá senki, mert az életben szükséges és népünk megszokta. Jk. 88. sk. old., v. ö. alább 8. jegyz. a végin. 63. 3. Értekezlet: 56. §. Az örökségről való lemondás tárgyában az örökség megnyílta előtt kötött szerződés csak akkor bir hatálylyal : ha az örökhagyó és oly egyén közt köttetett, a ki vagy feltétlenül, vagy netaláni közelebbi rokonok örökösödési igényének elenyészése esetére a törvényes örökösödésre lenne hivatva. 57. §. Az örökségről való lemondás tárgyában kötött szerződés érvényességéhez megkívántatik : a) hogy a lemondó teljes cselekvési képességgel birjon ; /) hogy a szerződés közokiratba foglaltassék. A meghatalmazott által kötött lemondási szerződés nem érvényes. Atyai hatalom, gyámság vagy gondnokság alatt állókat illető örökösödési jogról való lemondást tárgyazó szerződés gyámhatósági jóváhagyás mellett sem köthető. Ért. 56. §. első fele.1 E szerkezet ellen mindenekelőtt azon kifogás tehető, hogy az nem a lemondás intézményét, hanem a lemondási szerződéseket veszi 'szabályozóra. Ezért van, hogy magát a sarkkérdést, váljon t. i. egyoldalú nyilatkozattal le lehet-e mondani ? világosan el nem dönti. Sőt az által, hogy itt mint tovább (57. §.), egyedül a szerződésszerű lemondás kellékeiről szól, a kérdést s ezzel az oly interpraetatiót, hogy igenis egyoldalulag és (az örökhagyó haláláig) visszavonhatólag s ép ezért forma nélkül, szintén lehet lemondani — egyenesen nyitva hagyja.2 Épen a hozzánk közelálló osztr. p. tkv. alapján az ily értelmezés nagyon is felkapott.3 Pedig felteendő az EE.-ról, hogy ilyesmit nem akarnak. Az örökség megnyilta előtt kötött szerződés. E szerkezet azon czélzást rejti, miszerint vannak «az örökségről való lemondás tárgyában kötött szerződések)/olyanok is, melyek a megnyílás utániak, melyekre azonban a Fej. ki nem terjed. Csakugyan mai jogunkban örökségről való lemondás alatt mindkettő értetik,4 a franczia jog pedig renongiation alatt csakis utóbbit érti, előbbit nem ösmerve. Miután azonban Ért. az utóbbira a visszautasítás szót fogadta el (Jk. 305. old., v. ö. bírálatunk M. Ig. XX. k., 134. old., 13. jegyz.) •—- e íormulázásnak oka is elesett. 4. Csak akkor bir (hatálylyal). A mennyiben itt csupán a delatio eltávolitási hatály értetnék, a tétel helyes. Csakhogy épen ez a restringált értelem, valamint általában is az, hogy a lemondás 1 A második feléről alább 7. 2 Helyesen mondta Oberschall később a 374. §-nál, hogy Ert. 56. §. «szövege nem eléggé szabatos, mert nem fejezi ki kellőleg azt az eszmét, hogy a delatio előtt történt egyoldalú lemondás érvénytelen.» Jk. 365. old. 3 Lásd Unger Erbr. 30. §., 6. jegyzet (ellene), Stubenrauch (II. kiad.) Nr. 10. ad §. 551. (mellette). 4 Helyesen különböztet Oberschall Jk. id. h. — Örökösödési szerződésnek minősíti és jövendőbeli (virtuális) örökségre vonatkoztatja a lemondást helyesen Wenzel 465. §. Helyesen mondja Herczegh is (I. kiad , 257. old.), mikép «a törvényes örökös, ha lemond, kilép az örökösök sorából, ugy, hogy számáfa az öröklés meg sem nyilik.» Zlinszky (Mjog 700. old) a lemondást «akár nyilt meg az örökség, akár nem», egybeveti. Döntvényeink is lemondásról, hol egyik, hol másik értelemben szóknak. V. ö. Dt. XXI. 10., XXVIII. 53., XXIX. 136., XXX. 40., XXXII. 3.