Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/26 / 2. szám - A szomszédjogi oltalom. 2. r.

96 Dr. Biermann Mihály interdictumnak a Digastákban reánk maradt formulája18 «Uti eas aedes.. nec vi nec elam nec precario altér ab altero possidetis quo minus ita possideatis vim fieri veto» és a talán ennél is régibb formula, melyet Festus19 megőrzött számunkra: «Ut nunc possidetis eum fundum q. d. a. quod n. v. n. c. n. p. altér ab altero possidetis, ita possideatis, vim fieri veto» nem hagynak ez iránt kételyt. Nem valószínűtlen azonban, hogy a praetor, valamint az interpretáló és respondeáló jogtudósok kezdetben, sőt még századokig az önálló birtok védelem meghohosulása után, a birtok ellen intézett támadást csak akkor minősítették «vis»-nek, ha a támadó egyúttal maga számára vette igénybe a kérdéses dolog birtokát. De hogy mikor terjesztetett ki az interd. uti possidetis az egyszerű birtok-háboritásra, azt az e részben reánk maradt adatok soványsága miatt meghatározni merőben lehetetlen. Azon körülmény, hogy a Gaius előadása20 szerinti birtokperben mindkét fél vitat birtoklást, mig Ulpianus21 és Paulus22 ismételve egyszerű birtok-háboritás eseteiben is helyt adnak az interdictumnak, azon következtetésre csábithatna, hogy a kiterjesztésnek a Gaius és Ulpianus közti korszakban kellett történnie.23 De ezen következtetés kissé elhamarkodott volna, mert eltekintve attól, hogy a Codex rescriptus Veronensis-nak épen az interdicta retimendae possessionis ismertetését tartalmazó részében több hely24 egészen olvashatatlan, mi ki nem zárja azon lehetőséget, hogy az egyszerű birtok-háboritásból eredő egyoldalú bir per tárgyalása épen az olvashatatlan lapokon foglaltatik,25 nem szabad feledni, hogy már Pomponius is egy Gaius Institutióit megelőzőleg vagy tán azokkal egyidejűleg kibocsátott iratában26 egészen hasonló 18 L. i. pr. b. t. 19 Festus v. possessio. 20 Gaius IV. 148, ió6a—168. 21 L. 3. §. 2 — 7, 9. h. t. ; 1. 8. §. 5. si serv. 8, 5. verb. sed et interdictum uti possidetis poterit locum habere, si quis prohibeatur, qualiter velit, suo uti; 1. 5. §. IO. O. N. N. 39, I. verb. si forte in nostro aliquid facere quis perseverat aequissimum erit interdicto adversus eum ... uti possidetis uti. 22 L. 14. iniur 47, 10. . . . uti poss. interdictum ei competit si prohibeatur ius suum exercere. 23 V. ö. B r u n s Das Recht d. Besitzes i. Mittelalter u. in der Gegenwart 45. s kv. 11. 24 Jelesül a 166. §-ban néhány sor, sőt e szakaszt megelőzőleg két egész lap olvashatatlan. 36 Mit egyébiránt magam részéről felette valószinütlennek tartok. 26 L. 11. de vi 43, 16. Vim facit qui non sinit possidentem eo quod possidet uti arbitrio suo . . . sive quod omnino faciendo, per quod liberam possessionem adversarii non relinquit. Pomponius-nak ezen nyilatkozata Plautius-hoz irt jegyzeteiből való (LL. VII ex Plauto), mely müve F i 11 i n g-nek (Das Altér der Schriften römischer Juristen 1860) alapos fejtegetései értelmében Antoninus Puis-nak vagy legkésőbben a Divi Fratres uralkodása alatt látott napvilágot, mig Gaius ugyancsak az utóbb emiitett császárok uralkodása alatt tette közzé Institutióit (v. ö. D e r n-