Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)
1886/26 / 2. szám - A szomszédjogi oltalom. 2. r.
82 Dr. Biermann Mihály tenni tartozik, és ha igaz is, hogy az osztrák jog többnyire — bár nem kivétel nélkül — a közigazgatási hatóságokra hagyja a szomszédjogi védelmet, ez azért még távolról sem mondható a modern jogok közös vonásának ; nem áll pl. a gemeines Recht-ről a szász, franczia, olasz stb. magánjogról. R. ezután egyenkint ismerteti a tulajdonnak osztrák jogi korlátozásait (a 10. pontban tárgyalt szabálynak általa pártolt általánosítását önkényesnek tartom), majd szemügyre vesz a közönséges jogban vagy partikuiaris jogokban gyökerező, de az osztr. polg. törvénykönyvbe fel nem vett némely tulajdonjogi megszorítást, kivált a közvetett behatások határára vonatkozólag Spangenberg-Ihering által a római jogból oly szellemesen bevezetett elvet, melyet, mint érintém, egyes osztrák írók az ausztriai jóg talajába is akadálytalanul átültethetni véltek. Randa meggyőzőleg kimutatja, hogy a polg. törvénykönyv ezen de lege ferenda általa is a legmelegebben ajánlott elvről nem tud semmit. Ervelése itt oly biztos és következetes, hogy conclusióit aligha sikerülend megczáfolni; sokkal kevesbbé szerencsés volt annak igazolásában, hogy az osztrák gyakorlat is következetesen az ő szempontjából itéli meg a kérdést. A 6. §-ban a tulajdonosnak a tulajdon megszorításaitól jól megkülönböztetendő kötelezettségeit, jelesül a polg. törvénykönyv 343., 387. és 858. §§. által megállapítottakat tárgyalja (a szükséges útra vonatkozó észrevételei, miknek helyességéhez különben is sok szó fér, nézetem szerint hasonlókép ezen szakaszba tartoznának). Itt kifejtett nézeteit általában osztom, csak az ellen van kifogásom, hogy valamely roskadozó épület által veszélyeztetett szomszéd ne követelhesse annak kitatarozását vagy lebontását. Randa fejtegetései Unger-t is felszólalásra késztették. Zur Lehre vom österr. Nachbarrechte (Zeitschr. f d. Privát- u. öffentl. Recht d. Gegenwart, XIII. k. 1886) cz. értekezésében a szomszédi viszony helyes szabályozásának nehéz problémáját, kivált pedig a közvetett behatások tüskés kérdését az osztrák jog szempontjából tárgyalja velős rövidséggel és a commentatorok, Schuster, legerélyesebben pedig Randa által képviselt felfogással szemben, Mages és Pfaff mellett foglalva állást, Iheringnek a szokottnál terhesebb közvetett behatásokra vonatkozó tanát, mint ezek, az osztrák jog uralma alatt is vitatja alkalmazhatónak. Közvetett behatások szerinte «oly cselekmények és berendezések, melyek magukban csak a tulajdon terület határai közt éreztetik közvetlen hatásukat és a szomszéd ingatlanra pusztán más okok közvetítése folytán hatnak ki.» De ha ezen külső okok nem esetlegesek, hanem állandó létüék, folvtonos hatásúak, pl. természeti törvények, van-e akkor a lényegben különbség az általuk közvetített, de el nem maradható és a közvetlenül a szomszéd birtokban nyilvánuló hatások közt ? Nem mindegy, a szomszéd kertjébe önteni a szennyvizeket avagy azokat házunk lejtős udvarán kitölteni, honnan a
